2. fejezet

1K 51 0
                                    

-Agness.
-Tessék?
-Tudni akarok mindent.
-Mi mindent?
-Hogy most miért megyünk ki,egész nyárra a nagyihoz. Mi történt.
-Hah...-Néz le a földre.-Nem történt semmi.-Néz rám. Gyanus ez a tekintet. Hazudik.
-Tudom hogy hazudsz.
-Figyelj. Nem én vagyok az anyád, nem én tartozok neked magyarázattal.
-Mégis miféle magyarázattal?
-Csak maradj csöndben.
-Agness.
-Rosale, kérlek.
-Agness.-Nézek rá értetlen arcal.
-Rosale, fogd be.
-Miért érzem azt, hogy van valami, amit nagyon nem akartok elmondani nekem?!
-Mert így is van.
-Agness...
-De ha ígu van ha nem, nem mondhatok neked semmit.
-De te mitől vagy különb, hogy neked mindent elmondanak, nekem meg semmit?!
-Mert te vagy a kicsi Rosale George, és mindig is kicsi leszel.
-Hah? Mivan? Fejezd be Agness, mert mindjárt megtéplek.-Emelem fel a hangom.
-Gyerünk rajta!-Áll fel a székből. Ekkor oda jön egy ember a személyzettől.
-Kérem, ne hangoskodjanak, és üljön le, ezt itt nem egy kocsma, hanem egy repülő.
-Ó, igazán?
-Igen.
-Akkor maga mi a francért áll? Sétáljon vissza a székéhez, és tegye le a seggét! Megköszönnénk!-Emelem fel a hangom. A férfi egy rossz pillantást vet ránk, majd elsétál, vissza a székébe.
-Ez nagy volt.-Néz rám Agness. Majd mindketten elkezdünk nevetni. A férfi hátrafordul, de mire szóra nyitná a száját, Agness elhalgattatja:
-Elsőre is felfogtuk, mi nem vagyunk idióták.-Ahogy ezt kimondja, kitör a röhögés a repülő hátsó részében.
-Jólvan, mostmár maradjunk csendben. Nemsokára oda érünk.
-És, szerinted... milyen lesz?-Sóhajtok fel.
-A nagynénénket majd kibirjuk valahogy, a többi embernek átlagosként kell bemutatkoznunk, és az átlagos oldalunkat hozni.
-Például mint most a repülőn?-Mosolyodok el.
-Igen.-Neveti el magát.-Eddig még senki nem ismert fel.
-Eddig...

Hidden stars Where stories live. Discover now