Hidden stars

18. fejezet

Másnap reggel van. A tegnapi napom...leírhatatlanul jó volt. Nem tudom, de valahogy amilyen rémesnek látszódott akkor, tök jó volt.
És igen.
Van egy kis problémám.
Ami nem is olyan kicsi. Holnap haza megyünk. Nem tudom miért, de haza megyünk. És ami mégnagyobb baj, hogy beleszerettem Adambe.
Hatlamas hiba. Pont, mikor elmegyünk. És nagy az esélye annak, hogy egy év múlva fogom látni. Sőt, minimum egy év, mire újra látom.
Újra szenvedhetek majd otthon magamnak.. Lekocogok a lépcsőn, amikor beugrik, hogy Norat még nem is láttam mióta itt vagyunk.
-Nagyi..
-Tessék?
-Nora?
-Elment nyaralni.
-Nélküled?
-Hát, úgy tűnik.
-De nélküled sosem ment el még nyaralni.
-Még nem.-Sétál el. Oké, nem tudom mi van most Nora es nagyival, de nem is nagyon érdekel. Kimegyek a hátsó udvarra, lefekszem a fűbe.
-Csá Csajszi.-Pattan mellém Adam.
-Úristen.-Sikítok fel ijedtemben.
Adam felém fordul, befogja a szám, a kezeimet a fejem mellé szorítja a térdével, előre hajol, majd megcsókol. Szinte bele remegek, annyira jó.
-Rosalie..-Csuklik el a hangja.
-Igen?
-Szeretlek.-Nyögi ki.
-Adam.-Ugrok fel.
-Mi az?
-Én nem, én nem.
-Mit nem?
-Holnap visszamegyünk Kanadába.-Csúszik ki a számon, és az arcom a tenyerembe temetem.
-Hogy mi?
-Sajnálom.-Gömbölyödök össze.
-És, mikor indultok?-Törik meg a hangja. Érzem, hogy ez most nagy pofon volt neki.
-Nem tudom. Ma tudtam meg énis.
-Oké.-Áll fel mellőlem, és elindul haza. Csak fogom a fejem, összegörnyedve. Én nem mertem elmondani. Nincs akkora bátorságom..
Istenem..