Az Örökké Most Kezdődik [befejezett]

1. Rész-Gyötör A Múlt

*Visszaemlékezés *

-Elenor maradj itt, bármi történjék, megértetted? - szól hozzám kétségbeesett hangon anyám és a pincébe terel. Nem tudom mi fog történni, talán a rémültség miatt nem fogtam fel a dolgot.

Valaki meghúzza a ravaszt, egy sikolyt és egy nagy csattanást hallottam. Meghűlt bennem a vér.

-Ezért megdöglesz Ryan! - hallom apám mérges hangját. Egy pillanatra csönd lett, majd eldördült apu sörétes puskája, egy jajdulás és egy koppanás hangja szűrődik át a falakon és csend ül a házra.

Apa kemény lépteit hallom meg a lépcsőn, én már a fal tövében megkuporodva zokogok. Két erős kéz fonódik körém és húz magához.

-Minden rendben lesz. - susogja fülembe apa. Semmi sincs rendben... Kivágódva karjaiból felszaladok a lépcsőn egyenest anyám holttestéhez, zokogva borulok rá...

Újra es újra bevillan az a végzetes este, újra és újra felszakad az a seb ami már ezredjére forr be és szakad fel, hiába volt 6 éve, olyan, mintha tegnap lett volna. 12 éves voltam. Semmit nem sejtettem... miért? Ma sem tudom megérteni.

*Visszaemlékezés vége *

Ekkor változtam meg gyökeresen. Ekkor kezdtem boxolni. Nem bánom, hogy elkezdtem. Jót tett. Ki tudtam dühöngeni magam hasznosan.

6 éve volt. Ma 6 éve. Párnámat magamhoz szorítva sírok tovább. Nem szokásom sírni de ilyenkor nem tudom magamba fojtani. Talán jobb is.

-Elenor! - kopog be apu. - Ha nincs ellenedre akkor lenézhetnénk az edzőterembe.

-Jó ötlet - mormogom. - 5 perc és kész vagyok. - nem sokat bíbelődtem, letöröltem könnyeim és felvettem az edző cuccokat. Magamra kapva pulóverem és edző cipőm kisuhanok az ajtón és meg csap a hűvös Októberi szél. Gyorsan beülök apu mellé az autóba és már célba is vesszük az edző termet.

Az utat csendben töltöttük. Nem volt mit mondanunk, tudja milyen nap van ma, nem kell mondanom.

Az edző terembe érve köszönök Scottnak, a recepciós fiúnak, aki megjegyzem jól néz ki, dús sötét barna faja fel van állítva és csillogó zöld szemeiből árad a jókedv. Egy időben csapta a szelet de nem jött össze. Nem vele volt a baj, hanem velem.

-Szia El. - villant egy ezer wattosat.

-Szia.. - préselem ki fogaim között.

-Jó napot Mr. West!

-Neked is fiam.

Közvetlen egy srác, így ezt apu értékeli is, van mikor Apu lejön "edzeni" és a végén kiderült hogy a foci meccset nézték. Fura egy barátság lett köztük egy 20 éves és egy 39 éves... nem semmi.

Besétálok az öltözőbe, leveszem a pulcsimat és berakom az egyik szekrénybe. Kicsit nyújtok és megtámadok egy boxzsákot. Gyakorlott mozdulatokkal ütöm meg azt. Apu is elkerül és ő is így tesz. Egy korombeli lány áll mellém.

-Jössz egy menetre? - kérdezi lágy de igen kemény hangon. Végig mérem és leesik, hogy ő az évfolyamtársam.

-Ömm... Semmi szükség. - fújom ki a levegőt fogaim közt.

-Na gyere, jó buli lesz. - biztat.

-Na jó ,de ne vérre menjen.

-Felőlem. - teszi fel a két kezét.

-Uram? Lesz bíró? - kérdi apától aki csak bólintott.

-Kislányom, jó ötlet ez? - kapja el a vállam.

-Ő akarta, ha baj lesz, viselje. - sziszegem hűvösen.

Besétálok a ringbe és a már ott lévő lánnyal kezet fogok. Megszólal a csengő és már támad is, ügyesen kikerülöm az ütését...