A szerelem varázsa(Befejezett)

11 fejezet-Vampire!

Úristen *-* Amint jöttek a hozzászólások tőletek így felléptem és akkora meglepetés volt hogy ennyien olvassátok amit írok,hogy hihetetlen...Nagyon köszönöm és remélem ennyi kihagyás után még itt vagytok velem,hogy a következő részeket is élvezettél olvassátok és leírjátok a véleményeteket,amit a végén különösen kérni fogok tőletek.Jó olvasást *-*

2015.Okt.7.Szerda

Leila szemszöge:

Mikor felébredek nagyon szédülök és mindent máshogy látok.

Élesebb a látásom.Jobban hallok.De egy valami nem stimmel.

Hirtelen pattanok fel a helyemről és rohanok a tükörhöz ami előtt egy idegen néz vissza rám.

Az arca sokkal simább,a haja sokkal sötétebb és a szeme VÖRÖS.

Izzóan vörös.

Annyira megijedek,hogy a földre ülök és a fejemet fogom.

Mi lett velem?!

-Leila?

Hirtelen kapom fel a fejem és nézek Luke-ra.

-Luke.-rohanok felé és ölelem meg.

-Annyira sajnálom darling.

Értetlenül nézek rá,de kezdem felfogni.

-Te voltál?

-Nem.Soha nem tettem volna.Tudod jól.

-Gyere üljünk le.

A kanapéhoz érve mindenki ott volt még a bátyámék is és úgy néztek rám mintha nem én lennék.

-Szóval?-kérdem

-Egyike azoknak a vámpíroknak akik emberrel táplálkoznak.

-És velem mért nem végzett?

-Mert Zayn időben rád talált így elmenekült.

Könnybe lábad a szemem és kiborulok.

-Akkor most egy mocskos szörny lettem?Egy szörny mint ti?Én ezt nem akartam.Én nem akarok így élni.Öljetek meg.Ez túl sok.-sírom

Luke csak megölel és nyugtatni próbál kevés sikerrel.

-Én..Most elmegyek kicsit.

-Leila hova?Nem mehetsz még emberek közé.-szól rám Luke

-Tudom.Az erdőbe megyek.Nyugi.

Emberfeletti gyorsasággal rohanok az erdőbe és a tisztáson kötök ki ahol egyszer eltévedtem.A madarak és a többi állat hangja sokkal hangosabb.A fű sokkal zöldebb ahogy a fák is.

A levegő mintha tisztább lenne.

Luke-nak igaza volt.Van ebben jó is.Kivéve a szomjúság.Az kegyetlen.Érzem most is mardos és nem csillapodik.Muszáj ennem.

Végig rohanok az erdőn ahol egy őzre bukkanok.Na nézzük mennyire tudok vadászni.Minden erőmet,gyorsaságomat és ügyességemet felhasználom és végzek az őzzel.

Szomjúságom csillapodik.

De milyen áron?Szegény állat.

Így kell élnem most már.Egy szörnyetegként.

Mindig azt hittem,hogy a vámpírok nem éreznek.Ez nem igaz.Sokkal többet érzek mint emberként.

Ha láttátok az Alkonyat-ot megértitek mért hittem azt,hogy a vámpírok nem alszanak,hogy nem lehet kontrolálni az éhséget.

Lehet.Mindent lehet.Csak akarat és kitartás kell hozzá.

Úgy tűnik ez bennem meg van.

Luke iránti érzelmeim pedig egyre erősödnek úgy hogy tagadni se tudnám iránta érzett szerelmemet.

Ahogy beszél hozzám,ahogy rám néz és ahogy érzem,hogy szeret az leírhatatlan.

Ezerszer jobbat is találhatott volna,de neki én kellettem.Csak is én és nem más.

Ezeknél a gondolatoknál már vissza felé tartottam a házhoz.

Beérve nem láttam senkit,így leültem a kanapéra,mikor valaki hátulról megölel.

-Leila.-suttogja.

-Hol vannak a többiek?-kérdem

-Elmentek,hogy kettesbe maradhassunk ha visszaértél.Jól vagy?-fordít maga felé és néz azzal a kék szempárjával.

-Jobban.-mosolygok rá.-Luke?

-Igen?

-Szeretsz?

-Igen.Szeretlek.Nagyon is.

-Én is téged.-csókolom meg.

Részletezhetném az esténket,de ezt a képzeletetekre bízom.

De annyit elárulok az estém nagyon jó volt.Talán életem legjobb éjszakája volt Vele.

***

Másnap reggel egyedül kelek fel.Furcsa mód nem érzem magam fáradtnak.Ehhez még hozzá kell szoknom.

Lemegyek a konyhába ahol már mindenki ott van.

-Jó reggelt.

-Neked is.

-Jól vagy Leila?-kérdi Zayn.

-Kicsattanok.-kacsintok rá Luke-ra.

-Hohó.Izzik a levegő.-mondja Ash.

Én csak vigyorgok és leülök az asztalhoz.

-Mi a terv mára?-kérdem

-Nem tudjuk.

Én csak bólintok:

-Hát akkor Luke-ot el is rabolnám.

A szőke hercegem csak vigyorog és követ a szobába.

-Mit szólnál egy kis romantikus sétához?-puszilom meg az arcát.

-Nem is tudom.Próbáld meg még egyszer.-vigyorog.

-Tudom mire megy ki a játék.Hát jó.-mondom.

Megpuszilom még közelebb a szájához az arcát.

-Na?

-Lehet ráérek.

-Na és most?-kérdem és megcsókolom.

-Kifejezetten a tied vagyok mára.

Én csak diadalmasan mosolygok.

A napot tehát kettesben töltöttük.

Volt séta.Vattacukor."Játék".És sok minden más.

Talán nem is rossz amivé váltam.

Így vele lehetek örökké.

Amire mindenki vágyik.Ahogy én is.

Csak én ezt meg is kaptam.

Vele.Örökké.

Ki ne szeretné?!

Remélem tetszett és ha szeretnétek még különkiadást a jövőjükről akkor jelezzétek..Várom a véleményeteket akár erről a részről,akkor a kedvenc részetekről vagy az egész történetről...Rajtatok múlik mikor fogok következőnek írni..Addig is..Legyetek jók :* Kxx