25. fejezet - Ez már nem játék

2.5K 124 15
                                    

Sziasztok! Újra itt egy következő rész! Örülök annak a pár visszajelzésnek és biztatásnak amiket az előző rész alatti kommenteitekbe láttam. Tudom nem születtem írónak. Kicsit se értek az íráshoz. De gondolom, néhány író a saját életéből merít ihletet, amit a képzeletével összekeverve egy újabb rész tud leírni. Én is valami ilyesmit csinálok. Ez a pár komment ráébresztett arra, hogy ennek a történetnek nem szabad még befejeződnie. Jó olvasást kívánok!♥

Leila szemszöge:

...a betört ablak csak a kezdet volt.

Mint kiderült egy kővel dobták be a hátsó ajtó melletti ablakot.

Azután jöttek csak a furcsa történések, mikor a barátnőmmel beköltöztünk hozzájuk. Az első 1 hétben még nem történt semmi. Élveztük a lányokkal Liliana, Gina, Carol és én remekül éreztük magunkat. Ahogy mi idejöttünk a testvéremék mentek is el, hisz ők csak a munka miatt maradtak itt.

A 2. héten már egy szokatlan dolgok történtek.

Nyitva maradt ablakok, eltűnt tárgyak és az üzenetek.

Kezdtem félni, de mindig csak én vettem ezeket észre.

Nem mondhattam senkinek hisz úgy se hittek volna nekem.

Luke mostanában nagyon elfoglalt. Igaz, hogy újra összejöttünk ( igen ez még nekem is újdonság ), hisz csak pár napja történt ez is.

Most pedig, hogy bulit rendezünk a házban, remélem ezek a dolgok befejeződnek.

Hamar elérkezett a késő délután. Kezdtek gyűlni az emberek. A fiúk tudtommal még nem voltak itt, de mikor az udvarról felnéztem Luke-ot láttam meg lefelé mosolyogni. Ezt a mosolyt nekem szánta.

 Ezt a mosolyt nekem szánta

ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।


Nem tudtam, hogy már ilyen korán itt lesznek.

Egész este nem beszéltünk. Mindig mikor meglátott valamit csinált csinált.

Vagy kacsintott

Vagy nem is nézett rám, de tudta, hogy ott vagyok

ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।

Vagy nem is nézett rám, de tudta, hogy ott vagyok

Vagy nem is nézett rám, de tudta, hogy ott vagyok

ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।

Játszott velem.

Jó kedvében volt, így belementem.

Ezt ketten játsszák.

Egész este szívattuk a másikat. Hol én, hol ő volt soron. és ez így ment egészen addig, míg fel nem mentem az emeletre, hogy rendbe tegyem magam, mert egy pasas leöntött az italával.

Amint beértem a Luke-al közös hálóba libabőrös lettem.

A szobában huzat volt.

Nyitva volt az erkély ajtó és mindkét ablak.

A fürdőben égett a villany.

Lassan közelítettem.

A résnyire nyitott ajtón keresztül benéztem, de nem volt benn senki.

Kinyitottam az ajtót és a számat és nagy sikítás hagyta el.

Pár perc múlva már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megérinti a vállam én pedig meg akarom ütni.

Az illető lefogta a kezem és a szemembe nézett. Ekkor tudatosult bennem, hogy Luke áll mellettem.

Gyorsan hozzábújtam ő pedig amennyire csak tudott átölelt.

- Ki tette ezt? - kérdi.

Luke ránézett a vérrel felírt szövegre:

Die,                                                                                                                                                                                                           bitch.                                                                                                                                                                                                       Die.                                                                                                                                                                                       

 - Leila hallasz engem? Ki tette ezt?

Még mindig nem válaszoltam csak erősen szorítottam őt.

A többiek pár perc múlva mögöttünk álltak és a tükröt nézték.

Ez már nem játék volt.

Később mindenki leült a szobánkban lévő szőnyegre.

Engem néztek.

Luke újra feltette a kérdést:

- Leila tudod ki tette ezt?

Könnyes szemekkel ránéztem és próbáltam kinyögni azt az egy nevet aki ezt művelte, de nem ment.

Visszaemlékezés:

Csütörtök van. Újra kaptam egy üzenetet. Ez állt benne:

Tudom, hogy hiányzom szivi!

Ez volt az első üzenet, amelyben becézgetett.

Egész álló nap azon gondolkodtam, hogy ki írhatta. A lányok rá is kérdeztek, hogy ma miért vagyok ilyen szótlan, de csak arra fogtam, hogy fáradt vagyok. Láttam, hogy nem nagyon hiszik el, de nem kérdezősködtek.

Estefelé végül rájöttem, hogy ki ő, a sok üzenet közül ebben leplezte le magát.

Aztán amennyi kérdést feltettem magamban, azok mind az ellen szóltak, hogy ő lenne az:

De ő meghalt, vagy nem?

Túlélte?

Túl sok év eltelt, megtalált volna?

A szerelem varázsa(Befejezett)जहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें