Just You & I

Predator

Liam Payne

- Meg van! - hangja elégedett, ajkain vigyor játszik. Beletűr szőke tincsei közé, majd kinyitja a kocsi csomagtartóját. A bent fekvő srác ijedten kapja rám a kezét, segítségkérően néz fel, de sajnos, én voltam az aki elraboltatta. Vigyor születik arcomon, majd összedörzsölve kezeim Horanre pillantok.

- Ügyes voltál, a pénzt még ma este átküldöm, de holnap délelőttre nálad landol. Haver! - pacsizok le vele. Biccent, majd hátrébb áll és rágyújt. Visszanézek Louisra. Szemeibe ijedtség, kezei remegnek, ajkait nem látom, mert le van takarva, de már nagyon is szeretném látni rózsaszín ajkait.

- Majd később megbeszéljük, hogy mikor kaphatsz büntetéseket, de először is a büntetés! - arcába hajolva vigyorodom el, majd kiegyenesedve vállamra kapom és intve Niallnek beviszem az új zsákmányom. Egész nap erre a pillanatra vártam, hogy mikor avathatom fel az új lakhelyét ennek a szépségnek. Mikor fedezhetem fel kiizmosodott testét, és mikor vehetem kezembe szerszámát. Nem érdekel, hogy Ő mennyire nem meleg, vagy hogy mit szeret. Nem a kedvesemként fogom tartani, hanem rabszolgaként. Ha baszni akarok, baszni fogok vele. Ha szopatni akarom, akkor leszopatom, és ha szökéssel vagy bármi mással próbálkozik. Oh, nagyon nem fog örülni a büntetéseknek, mert egyre durvábbak, egyre keményebbek lesznek, minél többször próbálkozik. És ha netalántán megunom feszes fenekét, kidolgozott testét, akkor lecserélem. Ennyi.

- Mhmhmhmhmhmhmhm! - oké, nagyon tetszik, ahogy nyöszörög a vállamon, de ha továbbra is izeg - mozog, anál - dugó fog kerülni a csinos kis fenekébe. Mintha megérezte volna a bajt, abba maradt és hagyta, hogy végig vigyem a sötét szobán, be az új "lakosztályába".

- Szóval Louis. - fektettem le, és kék íriszei azonnal megtaláltak. Nem menekült. Kap egy piros pontot. - Mivel nem fogadtad el, hogy te az én csicskám leszel, így kényszerítelek rá. Tudod, amit akarok, mindig megkapom! - két combjára teszem a kezem, majd arcába fújva vigyorodom el. - És én téged akarlak, de most rögtön! - hátralököm, eldől és még mindig nem fészkelődik. Félre ne értsetek, én nagyon bírom, hogy nem ellenkezik, de nem azt kéne? Letépem szájáról a szalagot, felüvölt, mire elvigyorodom.

- Rohadék! - szemeibe néz undorodva, mire még nagyon vigyor csusszan ajkaimra. 

- Az első szabály! - széttépem a rajta lévő pólót és végig nézve felsőtestén alsó ajkamba harapok. - Nem szólalsz meg, csak akkor mikor én mondom! - felhorkan, mire "meglepetten" nézek szemeibe. 

- Második szabály! Azt csinálod, amit mondok! Ha ellenkezel, annak következményei lesznek! - lerántom maci nadrágját, és a bokszerével szemezek. Hm, íncsiklandó.

- Mik a következmények? - szólal meg. Tekintettemet rá emelem, majd ajkaihoz emelem számat, miközben szemét tanulmányozom.

- Nem hiszem, hogy tudni akarod, de legyen! - vigyorodom el. - Pár perc múlva megtapasztalhatod az ellentmondás bűnét. - ajkaimat nyomom rózsaszín ajkaira. Nyelvemet erőszakosan nyomom be szájába. Először nem csókol vissza, majd megteszi, amint tökébe markolok. Pont, olyan amilyennek gondoltam. Földöntúli. Leírhatatlan. Illúzió.