A földrajz tanárom.

49.

Féltem.. Féltem hogy elrontok valamit, vagy megfog Hardinnak változni a véleménye rólam. És a legfőbb dolog amitől féltem, hogy elsietjük. Szeretem Őt, és mellette szeretnék lenni minden percben, de rettegek a tudattól hogyha összeköltözünk minden megfog változni.

Délután 4 óra volt ami azt jelenti hogy Hardin fél óra múlva végez. Csak remélni tudom hogy nem fogja tovább feszegetni ezt a témát, és későbbre hagyjuk.

Elterültem az ágyamon majd felsóhajtottam. Annyira más itthon.Behunytam a szemeimet, mikor egy kopogás zavarta meg a füleimet.

-Gyere! -kiáltottam fel, majd felültem az ágyon

-Zavarok? -kukucskált be Anyu, mire mosolyogva megráztam a fejem s török ülésbe tornáztam magam

-Rég beszélgettünk már, gondoltam most kicsit lelkizhetnénk. Remélem nem bánod -kuncogott fel Anyu, mire elmosolyodtam

-Nem tudom mennyire érdekel téged, de ezt el kell mondanom. Mikor Hardin az első éjjel idejött hogy beszélni szeretne velem hogy miért mentem a rendőrségre miután eltűntél, majd nem lementem hídba. Rájöttem arra hogy ez a fiú, tényleg szeret téged és veled szeretne lenni, azért felajánlottam neki hogy ide költözhetne hozzád. Figyelj Holly, tudom hogy mindig nála vagy ezért miért ne lehetne az hogy egy helyre gyertek haza? Én is nyugodtabb lennék mert tudnám hogy van valaki melletted, és méghozzá jó ember -esett kétségbe anyu, mire kissé megrémültem

-Örülök hogy megváltozott Hardinról a véleményed, de kérlek had én döntsek arról hogy mit szeretnék -tördeltem az ujjaimat mire anyu közelebb ült hozzám s megfogta a kezem

-Nem kell összeköltöznötök ha nem állsz még készen rá! Én csak beleegyeztem, el kell fogadnom hogy felnőttél -ejtett egy halvány mosolyt anyu

-Attól félek hogy minden megfog változni, már mint remélem érted -néztem fel rá egy pillanatra majd továbbra is a parkettát bámultam

-Talán annyi fog változni hogy még közelebb kerültök egymáshoz, ettől nem kell tartanod! -mosolyodott el anyu, mire megcsörrent a telefonom.

-Hardin az -néztem anyura, mire vette az adást s egy puszit nyomva az arcomra kilibbent a szobából

-Szia -vettem fel a telefont

-Szia, hol vagy? -bugta a telefonba, mire halványan elmosolyodtam

-Otthon, miért?

-10 perc és ott vagyok érted, siess -mondta keményen majd kinyomta a telefont. Felsóhajtottam, majd lassan felálltam az ágyról s elkezdtem öltözködni. Lassan battyogtam le a lépcsőn, majd mikor a nappaliba értem leültem a kanapéra s telefonozni kezdtem, már vagy 5 perce telefonozhattam egy duda hang csapta meg a fülem, hirtelen felpattantam majd a fogasról lekaptam a kabátom s gyorsan felhúztam a cipőmet és a kocsijáig futottam.

-Szia -csapódtam be mellé, mire felnevetett

-Hello -húzott magához, majd egy csókot nyomott az ajkaimra

-Minden oké? -vizslattam azt a gyönyörű arcát, de szemei feketék voltak és alatta sötét karikák

-Persze, miért? -motyogta, majd bekanyarodott a főútra

-Ugye tudod hogy nekem elmondhatod? -fordultam felé, mire egy aprót bólintott

-Csak.. csak hagyjuk oké? -sóhajtott fel majd a szabad kezével durván beletúrt a hajába

-Segíteni akarok, Hardin.. Kérlek, engedd meg -suttogtam, mert attól tartottam hogy elsírom magam

-Mondtam hogy hagyjuk, ne akard hogy olyat tegyek amit megfogok bánni -suttogta, szinte alig lehetett hallani mégis én folyékonyan, tisztán és hallottam.
Bevallom kissé meg rémisztett Hardin viselkedése, de el kell fogadnom hogy nem lehet neki sem minden nap jó napja. Ki a fenét akarok én nyugtatni? Rettenetesen aggódom érte.

-Anyukád hogy van? -suttogtam mire rám pillantott Hardin

-Jobban van, tőle jövök - most az egyszer mosolyodott el mióta egymás mellett ülünk

*

-Folytatjuk tovább a sorozatot? -kiáltott fel Hardin az emeletre

-Befejezem a teregetést és megyek -kiáltottam vissza majd kiráztam az utolsó nadrágot s feltettem a szárítóra.

Lassan sétáltam lefelé lépcsőn, majd automatikusan a nappali felé vettem az irányt, mikor megpillantottam Hardint felsóhajtottam. Bántott hogy nem mondja el mi a baja, talán tudnék segíteni.

-Hányadik résznél tartottunk? -kérdezte tőlem mire megráztam a fejem ő pedig megrántotta a vállát

-Harmadik -motyogtam vissza mire Hardin beírta a sorozatunk címét és hogy hányadik részt szeretnénk megnézni.
A sorozat elindult viszont mi olyan messze voltunk egymástól mint California és New york.

-Ide jössz? -suttogta majd rám pillantott

-Itt is jól látom, köszi!

-Most mi a bajod? -állította meg a filmet mire felnevettem

-Hogy nekem mi a bajom? Te nem bízol bennem.

-Ezt melyik pizsamádban álmodtad? -nézett rám furcsán Hardin, azt hiszi vicces. Egyáltalán nem.

-Hardin. Ne nézz már hülyének, látszik hogy valami nincs rendbe, miért nem szeretnéd elmondani nekem? Nem bízol bennem?

-Nem akarom hogy te is aggódj, épp elég nekem.

-Hardin, ha már sírsz az elég nagy baj és én azért vagyok hogy segítsek neked. Veled együtt sírjak vagy nevessek. Engedd meg.. Kérlek.

-Fél éve van hátra, a gyógyszerek nem hatnak. A kezelést előbbre kellett hozni, azt mondja nagyon jól érzi magát és kipingálta az arcát is hogy eltakarja a fehérségét. Nincs jól, Holly.

-Ó, Hardin -egy pillanat alatt megszakítottam a távolságot közöttünk- Nagyon sajnálom -suttogtam, majd letöröltem a könnyeit.