Az éjszaka rabja [befejezett]

Mark (part 2/2)

Mark (part 2/2)

„Miért sírok?"
Rövid utunk végén megláttam az erdőt. Valahogy bizalmat éreztem a szívemben. Elfeledtette velem, hogy már egy jó ideje lógok a suliból. Azt, hogy a szüleim elhagytak. Az „újjászületésemet". Ryan-t és Mark-ot. Mindent, ami el tudná rontani a kedvemet. Csak bizalmat és szeretetet éreztem. Olyan megnyugtató volt, hogy azt szavakkal kifejezni a lehetetlennel határos. Mintha haldokolnál, de a szerelmed forró, vágytól ázott csókja visszarántana az életbe.
A nagy gondolkodásból az elém táruló faház ébresztett fel. Sofőröm leállította a motort, majd kiszállt. Én pedig lefagytam. Nem gondolkoztam. Csak ültem és néztem. Nem bírtam mozdulni. Magával ragadott a végtelen erdő varázsa. A nyugalom.
- Jössz már? – kérdezte Mark ingerülten. – A szívveréséből ítélve nem lesz ez könnyű menet.
Valójában semmi kedvem nem volt hozzá, de azért kiszálltam a kocsiból, és a ház felé vettem az irányt. Eddig meg sem kérdeztem Ryan-t, hogy miért egy ilyen elhagyatott helyen él. Hogy miért nem magányos. Hogy mit érez, amikor belép az üres házba, ahol senki sem várja. Semmit nem tudok róla. Nem ismerem a múltját, az érzéseit, a vágyait vagy céljait. És ő se az enyémeket. Nem ismerjük egymást, mégis úgy érzem, hogy erős a kapocs köztünk. Mintha régóta ismernénk egymást.
Mark az ajtóban megvárt, mert Ryan már bement. Tuti haragszik rám, pedig nem is csináltam semmit. Azt hiszem. Amikor a bejárathoz értem, lenyomtam a kilincset, majd beléptem. Csak ekkor éreztem meg egy izmos kart a derekamon. El akartam lökni, de késő volt.
- Vedd le róla a kezedet, ha nem akarod, hogy eltörjem!
Ryan... Még soha nem láttam ilyen dühösnek. A szemében izzott a gyűlölet. még én is megrémültem. Egy késért nyúlt, és már-már emberfeletti erővel megcélozta vele Mark-ot. Ő azonban egy egyszerű, kissé hanyag mozdulattal elkapta, és felnevetett.
- Jól gondoltam. De ez számodra reménytelen, öcsi. Hagyd, hogy én tegyem boldoggá!
- Még mit nem! Azonnal engedd el!
- Miért engedném? Még ételnek sem vagy jó neki. Azt akarod, hogy meghaljon? Pontosan tudod, hogy mi ő, és mire van szüksége. Miért akarod meggátolni a boldogságát? Nekünk szükségünk van rá!
- Mit érdekel engem, ha kihal a fajotok? Nekem csak ő kell. És ha továbbra is ragaszkodsz hozzá, akkor erővel veszem el!
Miről beszélnek? Miért van az, hogy már megint csak én nem tudom, miről van szó? Ryan tudja, mi vagyok? Szükségük van rám? Kihal a fajunk?
Túl sok kérdés kavargott a fejemben, ezért nem vettem észre, hogy Mark keze lesiklott rólam. Szememmel kerestem az előbb említett bolondot, de amikor megláttam, megfagyott bennem a vér. Miért?
- Cat, ha azt akarod, hogy megöljem, csak egyetlen szavadba kerül.
- Ne. – csak ennyit tudtam kinyögni a sokktól.
Miért akarja Mark megölni Ryan-t? A kés közelebb került Ryan torkához, apró Sebet ejtve azon, melyből kicsordult forró vére. Nem hallott? Elegem lett. Meg kellett állítanom. Szívem szerint letépném a fejét. Miért érzem ezt?
Egy szempillantás alatt ott találtam magam a két fiú előtt, ami kicsit meglepett ugyan, de ez csak egy röpke másodpercig tartott.
- Azonnal hagyd ezt abba Mark!