꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

54. Eljött a nagy kérdés! De hol marad a válasz?

Előző részből:

Hát ez sokkal nehezebb lesz, mint ahogy én azt képzeltem.

Meghajoltam és kiléptem a tárgyalóból. Becsuktam magam után a kaput és szemeimmel egyből Jason-t kerestem, de nem találtam.

Ez "nagyszerű!"

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Én szeretem Jason-t, azzal egy cseppnyi gond sincs! Nekem a házassággal vannak némi problémáim. A dolgok mindig akkor mennek csődbe, ha egy két fél összeköti az életét. Nem mondom azt, hogy nem szeretnék összeházasodni Jason-el, mert hisz valahol szeretnék, de nem most. Valamit ki kell találnom.

***

Nagyapám volt házába battyogtam azzal a reménnyel, hogy hátha ott találom Jason-t. Meg kell beszélnünk a kirohanását és ki kell találnunk valamit, de mindennél hamarabb. Van egy hónapunk arra, hogy döntsünk.

A ház ajtajához lépkedtem, majd pedig a kilincsre tettem a kezem.

Elkapott egy elég érdekes érzés. Nem mondom azt, hogy kellemetlen, de valahol félelemmel tölt el. Nem is nagyon tudom, hogy mihez hasonlíthatnám.

Félre tettem az érzésem és benyitottam az ajtón. Apámmal találtam szembe magam, majd pedig tekintetemet a kanapén ülő Sam-re vetettem, aki épp a Spongyabob-ot nézte a Tv-ben. Észre kellett hogy vegyem, Jason nincs itt.

Egy puszi erejéig odacaplattam a kislányhoz, majd pedig apámmal leültünk az étkező asztalhoz.

-Na mit mondtak?- Kérdezte suttogva.

Kezeimbe temettem arcom.

-Inkább ne is kérdezd.- Feleltem.

-Elő rukkoltak a házasság és a hatalom megosztás témával igaz?- Kérdezte, mindent tudóan.

-Igen.- Feleltem, majd pedig felálltam és a konyha pulthoz lépkedtem. Apám mögém lépkedett, majd pedig megfogta a vállamat.

-Félsz igaz?- Kérdezte, majd pedig rá néztem. -Attól félsz, hogy a házasságot követően, elveszíted Jason-t. Nem igaz?- Kérdezte.

-Látszik, hogy az apám vagy. Szinte bele látsz a fejembe.- Feleltem, majd pedig a konyha pultnak támasztottam a két karomat és lehajtottam a fejemet.

-Lányom, ne kövesd el az én hibámat, csak ennyit tudok mondani.- Mondta majd pedig meghátrált. -Ne félj a házasságtól. Az jó útra nem vezet. Szeretitek egy mást Jason-el igaz?- Kérdezte, én pedig a mosogatóba meredve bólintottam egyet.

-Létfontosságú a kislány érdekében. Igaz?- Kérdezte, én pedig ismét bólintottam. Hirtelen mögém termett apám és maga felé fordított a vállamtól fogva. Meglepetten fürkészem bölcs íriszét.

-Akkor bízz Jason-ben! Nem fogsz benne csalódni. Bevésődtetek egymásnak, ő neked van megírva. Ne félj a jövőtől! A sors a te, illetve a ti kezetekre játszik, csak vedd észre!- Jelentette ki. -Most menj! Az ösztöneidre hallgatva, reá találsz a jövőbeli férjedre.- Mondta. -Mi majd itt leszünk Samantha-val.- Mondta.

-Ne! Inkább menjetek az új házba! Ott kényelmesebb lesz nektek. Elvégre már ott lakunk.- Mondtam. Apám bólintott, majd pedig átöleltük egymást és utamra engedett.

Tudom hogy nem szabad félnem. De megrémiszt ez az örökké valóság gondolat. Vajon képes lenne Jason, férjemként örökké szeretni? Én érzem, hogy képes lennék mellette illetve vele élni az örökéletet. De úgy érzem hogy 18 évesen még nagyon fiatal vagyok ehhez az egészhez. Hisz ő is még csak 20 esztendős. De ha valóban ez van megírva, akkor a leírtak szerint kell cselekednünk.