My Prince (Merthur) [BEFEJEZETT]

3. fejezet

Gaius
Reggel amikor kibotorkáltam Merlin kontyvasztott valamit. Mikor leültem mosolyogva tette elém az ételt, ami különösen finom volt. Miután megköszöntem a reggelit mosolyogva távozott.

Arthur
Merlin egész korán érkezett és meglepően halkan. Óvatosan rakta le a reggelim, majd gyengéden megsimogatta az arcom.
-Arthur fel kéne kelned...-mondta kedvesen.
-Nem.-nyöszörögtem, mire sóhajtott és kihúzta a függönyt szokásához híven.-A régi módszer...?
-Igen, ha nem kelsz fel akkor alkalmaznom kell...-mondta miközben a takarót kezdte el lecibálni rólam, de én is a jól megszokott módszer szerint magam alá fordítottam.
-Akkor én is...-mosolyogtam, majd ajkaira hajoltam. Lassan simítottam végig a felső testén, majd megállapodtam a csípőjénél. Mikor elváltunk egymástól Merlin szemei még szebben csillogtak mint általában. Teljesen belefeledkeztem a bámulásába. Mosolyogva bújt ki kezeim közül, miközben felpattant.
-Sok a dolgunk ma...-mosolygott Merlin.-Edzés, majd egy vacsora pár nemesi család társaságában, délután lesz egy kis szabadidőd és a királyunk is beszélni szeretne beszélni veled...
-Értem én. Zsúfolt napunk van.-mosolyodtam el, ahogy a szolgálóm sorolta a teendőket kipirult arccal és össze-vissza álló hajjal. Mikor a küzdőtérre értünk, mindenki szúrós tekintettel pásztázta Merlint. Ő csak összehúzta magán a kabátját és rám pillantott. Mosolyogva kulcsoltam össze az ujjainkat és figyeltem, ahogy a szolgálóm fülig pirult.
-Akkor tényleg igaz...-szólalt meg az egyik férfi.
-Igen az.-közöltem.-És ha valakinek baja van vele az velem beszélje meg a dolgot... ne a szolgálómat piszkálja.
-Ha ezt a király megtudja...-hallottam a halk sutymorgást.
-Már tud róla...-motyogtam.-Szóval kezdhetjük az edzést... Merlin?
A szolgálóm már magára is aggatta a védőöltözetét, majd a kardomat is a kezembe adta. Mikor lihegve kidőltem egy nemes váltott fel, aki csöppet sem kímélte Merlint. De ő ügyesen kitért előle... mindenki köréjük gyűlt és láttam, ahogy egy nemes kirakta a lábát, hogy megbotoljon... ami meg is történt. Az ellenfél egy hatalmas csapást akart mérni Merlinre, mikor hirtelen felpattant, így csak a sisakját verte le. Merlin úszott az izzadtságban és a feje is vérzett egy kicsit.
-Szolga mondtam hogy gazdád becsületéért küzdesz!-kiáltotta a nemes.
-Ki mondta, hogy befejeztük?-kérdezte Merlin, miközben zihált. Ismét küzdöttek, de mostmár Merlin is támadott. Nem láttam még soha ennyire küzdeni... imádom hogy ilyen hűséges... Hirtelen került ismét a földre a szolgálóm és hatalmasat koppant a feje... egy darabig csak feküdt, míg a nemes ünnepeltette magát, de Merlin felpattant és folytatta a harcot.

Merlin
A fejem fájt, a fülem sípolt és alig kaptam levegőt, de küzdenem kell Arthur becsületéért. Mikor a földre taszítottam végre a férfit ő csak nagy szemekkel bámult rám... megszédültem és kiesett a kezemből a kard lehuppantam a földre és kapkodtam a levegőt.
-Sir Corwell... egy szolgáló legyőzte...-mondta valaki nevetve. Két kart éreztem meg a testem körül.
-Merlin?-hallottam Arthur hangját, felemeltem a fejem és rá mosolyogtam, aztán képszakadás...

Sir Corwell
Miközben engem idegesített pár társam az ellenfelem a földön szuszogott és nem nézett ki valami jól. Arthur a fiú mellé guggolt, akinek egy mosoly után szemei lecsukódtak és eldőlt. Ekkor vettem csak észre, hogy több helyen vérzik a feje.
-Hercegem...-szólaltam meg, miközben odasiettem és a fiú fejét úgy fordítottam hogy lássa a haját véresen. Oldalra pillantva megtekinthettük a bűnös követ is...-...én...
-Ne!-mordult rám Uther fia.-Csak hagyjon minket Sir Corwell... majd én elintézem a dolgokat.
Miután ezeket kimondta óvatosan elvette a szolgálóról a végőfelszerelést és felkapta az ölébe. Ugye nem lesz semmi baja a kölyöknek? Egész jól küzd kár lenne érte...

Gaius
Arthur rontott be aggódó arccal és Merlinnel a karjaiban lefektette az ágyra, majd hadart valamit arról, hogy nagyon vérzik a feje és hogy nem kapott levegőt sem. Rögtön rohantam, hogy megnézhessem és hát amit láttam az...