SzJG Cortez szemszöge

Remény: szeptember 6., hétfő

Szokatlanul idegesen indultam ma a suliba. Na, vajon miért? Igen, Reni volt az oka, ugyanis haragudtam rá.
Basszus, nyár elején egész nagyot léptem, bedobtam a postaládájukba azt a láncot, erre aztán még egy hét múlva sem volt képes legalább annyit írni, hogy ,,köszönöm". Ez azért szerintem mást is kiborítana, nem csak engem. Mert most komolyan: vak ez a lány? Egy lánc nem elég jó jel??? Nem tudok kiigazodni rajta, az egyszer biztos...
A többiek persze nem kíméltek, amikor odaértem a sulihoz, azonnal jött a nagy sztorizgatás meg a faggatózás, úgyhogy inkább abbahagytam annak az utcának a már-már reflexszerű bámulását, ahonnan Reni apja szokott bekanyarodni suli felé. Mondjuk, hiába füleltem közben a kocsijuk hangjára, az nem jött, mert mint kiderült, Reni újabban gyalog jár.
- Reniii! De jó a hajad!!! - visította Virág, mire mindenki, köztük én is felé és a vele érkező Kinga felé fordultam.
Huhhh. Nos, khm, sokat változott, és... és rohadt jól néz ki. Kicsit barnult a napon, haja szőkébb lett, ráadásul így kiengedve... Egy pillanatig el is felejtettem, hogy éppen haragszom rá. Tényleg.
- Sziasztok - köszönt Reni.
- Sziasztok - biccentettem feléjük, majd visszafordultam Ricsi felé beszélgetni. Éreztetni akartam vele, hogy haragszom rá, még ha az most nehezen is ment.
- Hoztad a szórólapokat? - kérdezte tőle Dave.
- Persze. Itt vannak nálam - húzott elő Reni a táskájából egy köteg papírt.
Mint megtudtam, az olvasókör népszerűsítése értekében készültek, de azért nem hiszem, hogy okos döntés volt Zsoltiékat felkérni fotóalanynak. Remekül szórakoztam a képeken, különösen ,,az olvasástól intelligensebb leszel"-feliratú tetszett.
- Gratulálok a pótvizsgához, Kardos mondta, hogy jól sikerült - szólalt meg Reni.
Körbenéztem, mintha nem tudnám, hogy ki beszél hozzám, majd bólintottam. Édes a bosszú, igaz?
- Egyébként, szeretném megköszönni - tette hozzá.
- Mit?
- Az ajándékot - nyúlt a nyakához.
- Ja, azt? Most kaptad meg? - vontam fel a szemöldököm.
- Ööö, nem. Még az utazás előtt - vörösödött el. - Akartam írni, csak nem tudtam, mikor nem zavarlak.
Gúnyosan elmosolyodtam.
- Aha. Jobb, hogy nem írtál.
Na persze. Nem akart zavarni. Pfff... szánalmas kifogás. Ja, és addigra már konkrétan mindenki minket nézett, gondolom, számukra nagyon szórakoztató lehetett a beszélgetésünk. Ricsi később biztos helyteleníti majd a bunkó viselkedésemet, mert szerinte már rég járhatnánk, ha nem lennék ennyire ,,fafejű".
Az egész kínos jelenetet végül Kinga szakította meg, aki odalépett Reni mellé, és a képébe nyomta a telóját.
- Nézd! - kezdte mosolyogva.
- Mit? - kérdezte értetlenül Reni.
- Benoît írt!
- Ki??? - kérdezték egyszerre többen is. Mondjuk, az volt a fura, hogy Reni sem tudta, kire gondol, szóval akkor felmerül a kérdés, hogy Kinga egyáltalán minek mutatta meg...
- Tudod, Benoît. A francia srác. Azt írja, sokat gondolnak ránk.
- Mégis kivel? - rázta a fejét értetlenül Reni.
- Jérôme-mal! Üdvözöl téged - vigyorgott Kinga.
- Kicsoda?
- Jérôme!!!
- Ki az a Budoár? - röhögött Zsolti.
- Annyira gyerekes vagy! - rázta a fejét Kinga. - Ha tudni akarod, Párizsban megismerkedtünk két sráccal...
- Ez azért túlz... - tiltakozott Reni, de Kinga félbeszakította.
- Visszaírom neki, hogy kedves, meg hogy köszönjük a motorozást.
Hitetlenül elröhögtem magam.
- Mociztatok Párizsban? - lelkesedett Virág.
- Pontosan - húzta ki magát Kinga.
- Írd meg neki, hogy ,,Böni, zsötem" - röhögött Zsolti.
Kinga közben csak írta tovább az ál sms-t, a többiek vihogtak, vagy éppen értetlenkedtek, mint Virág. Nekem meg betelt a pohár. Basszus, én egész nyáron vártam egyetlen egy rohadt üzenetet, erre Reni meg MOTOROZOTT!!! Menjen már a... búsba. Ennyit arról, hogy én vagyok szemét vele. Olyat kaptam tőle, hogy ezután kétszer meggondolom, hogy adok-e neki valamit. Ha egyáltalán adok. És én még örültem neki, hogy Neményi kikerült a képből... Reni erre talált valaki mást.
Annyira felhúztam ezen magam, hogy végül úgy döntöttem, inkább bemegyek.
- Nem akartál zavarni, mi? - dünnyögtem, miközben elhaladtam előtte.

***

Amikor már azt hittem, ennyi volt ebből az egész franciás sztoriból, matekon Reni kapott Jérôme-tól egy sms-t. És az a tény, hogy mosolyogva vállalta érte az igazolatlant, eléggé ledöbbentett. Ha Reni ilyet tesz, akkor komoly lehet a dolog, hiszen melyik stréber ne akadna ki egy igazolatlantól?
Ricsi viszont átjött hozzám délután (pontosabban meghívatta magát), úgyhogy kajálás közben azonnal szóvá is tette ezt az egészet. Azt reméltem, segít lehiggadni, de nem.
- Szemét voltál ma - közölte, miután befejezte a fociról való mesélést.
- Miért, ő nem?
- Akkor mindketten. Mindegy. De azt ne felejtsd el, a francia nem Neményi - nézett a szemembe, majd megint témát váltott, mert felbukkant nagyi.

Még hogy Reni nem akart zavarni... na persze.

***

Ha tetszett, vote pls ☆

Tudom, nem ez a legjobb rész - eredetileg a szilvesztert akartam, de az túl nagy falat lett volna mára, mivel nem volt sok időm. Azért remélem ez is megfelelt :)