Crazy Phycho Killers

A magas ember

A késemet beletöröltem a pulcsimba. Átlépve a halott nő testét elindultam az utca felé. Hajnali kettő fele lehetett, de nem zavart. Lassan elindultam a Leégett városhoz. Azóta se járt ott senki rajtam kívül. Beléptem a sikátorba és átmásztam a falon. Mindenhol törmelék volt. Több, mint 30 ház, 1 posta és 1 bank égett porig. Igazából nem akartam ekkora pusztítást véghezvinni, de már nem tudok mit tenni. Ez most már az én egyszemélyes királyságom.

Ahogy lépkedek, lábaim alatt ropog az elszenesedett fa. Az egyik kupac tetején egy törött baba fekszik. Néha néha, ha jobban figyelek, találok pár használható kacatot.  Nekem viszont nem kellenek mások hátrahagyott cuccai. Felkapom a játékot és egy romhoz vágom. Halkan hull a porba, de én mégis összerezzenek. Talán az őrültségem miatt. Az őrület alatt nem azt értem, hogy egy szobában ülök és magamban beszélek. Nem, én teljes mértékig tisztában vagyok a tetteim súlyával. A hangok se zavarnak már. Az meg, hogy embereket ölök, pusztán hobbi. Valamivel nekem is el kell ütnöm az időt. Sajna ezzel együtt jár a lebukás esélye is.

Tovább lépkedek, majd meglátom az ismerős körvonalat. Otthon, romos otthon. A háznak már nemigen mondható épitmény egykor az a ház volt, ahol a „családommal” éltem. Szabályosan berugom az ajtót, ami félig kitörik, így az erős szél bele-belekap. Nem foglalkozok vele, csak lehuppanok a kanapéra. A piros bútor viszonylag egyben volt. Mellette ott állt egy másik házból átvonszolt komód. Megint hatalmába kerített az érzés, hogy valaki - vagy valami - figyel. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni és felvettem a szemfedőmet. Bár a szemhéjaim már egészen épek, még mindig fáj folyamatosan lehunyva tartani a szemeimet. Kényelmesen elnyúlok a kanapén, de bármennyire próbálok aludni, nem megy. Még egy altatódalt is dudolásztam, de erről meg a gyilkolási vágy tört elő belőlem. Végülis miért ne? Hisz bármit megtehetek!

Felálltam és kimentem a „konyhába”. A vízet és a gázt már régesrég kikapcsolták, így csak a konyhapúlt, egy törött szék és egy vigrin maradt meg. A fél szoba felett nincs is tető. Persze ez annak köszönhető, hogy a felső emelet teljesen leégett. Az én gyönyörű munkám odaveszett. A szabadég alatt egy vödör áldogált, ebbe gyüjtöttem az esővizet. Fogtam egy poharat és belemártottam a folyadékba. Eközben valami elkezdett nyikorogni az előtérben. Nem foglalkoztam vele egészen addig, míg a szemem sarkából mozgást nem érzékeltem. Letettem a poharat az asztalra, a kést pedig a kezembe vettem. Lassan megfordultam. Egy harmincas éveiben járó férfit pillantottam meg. Az arcát nem láttam. Kezei és lábai hosszabbak voltak a normálisnál. Öltönyt viselt, ami egy kicsit szakadt volt. Mintha a bokrok között aludt volna. Vagy az erdőbe. Egy lépést hátráltam. Nen tudtam ki vagy mi ez, de rosszat sejtettem.

- Jeffrey Woods! Itt at ideje, hogy meglakolj a bűneidért. Készen álsz választani? - kérdezte egy mély, karcos hang. Ahogyan beszélt, csábítást éreztem, hogy vele menjek. A fejemben megszólaltak a hangok, de mindegyik mást mondott.

- Mit akar tőlem? - kérdeztem és még egy lépést hátráltam.

- Azt, hogy megértsd - az alak közelebb hajolt, így belenézhettem a szemébe… ami nem volt. Az egész arcán mintha végigmentek volna egy radírral. Döbbenetemben majdnem leejtettem a késemet. Megfordultam és kiugrottam az ablakon. Szerencsére az üveg már réges-rég kitört. Futottam, ahogy csak tudtam. Még hallottam, ahogy az az alak morgolódik és szitkoz valakiket. Én meg csak rohantam, ahogy pár hónapja is tettem, amikor az életem teljesen felfordult.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Részlet a Gyilkos Sorok című újságból:

Újabb gyerekrablást jelentettek be. Egy szemtanu egy kislányt  látott sétálni egy 3 méter körüli kopasz emberrel. A nő azt mondta, szabad szemmel csak a gyerekek látják. Állítása szerint csak azért pillantotta meg a férfit, mert a telefonjával videózott.

Crownland, 2006. 03. 28.

Magazínunk utána járt az esetnek. Régi iratok,naplók említenek egy bizonyos „magas embert”, aki gyerekeket rabol el, majd nem sokkal késöbb megöli őket a közeli erdőben. Mindig egy jelet (kör, áthúzva egy X-el) hagy maga mögött. A legenda egészen visszanyúlik Németországik. Manapság inkább a Slender man nevet használják. A szörny állítólag természetellenesen magas, szörnycsápokkal rendelkezik és nincs arca. Csak a gyerekek és a kamerák képesek érzékelni. A szóbeszéd szerint aki egyszer megpillantja - legyen az felnőtt vagy gyerek - megőrül, rosszabb esetben meghal.

Crownland, 2006. 05. 09.

Eltűnt egy egész osztály. A rendőrség nem érti a helyzetet. A Meridian high school felelőséget vállal a 15 eltünt diák miatt. A rendőrség nem érti a helyzetet. Az osztály egy híres erdőbe utazott, de nem kerültek elő a gyerekek és a tanítójuk.

Ravendruw, 2010. 09. 23.

A 15 tanulóból csak egy került elő. A fiú szerint egy arctalan férfi vitte őket magával. Követelte tőlük, hogy játszanak egy lánnyal. Ám az idegen gyerek mindenkit megölt. A vallomása után két nappal a tanut holtan találták a szobájában.

Ravendruw, 2010, 10. 08.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Egy tisztáson kötöttem ki. Körülöttem mindenüt fa… és ott állt ő. Megunva a menekülést leültem a földre.

- Most mi lesz? Megölsz? - kérdeztem ingerülten. Szánalmas életem nem is érhetne véget máshogy. Az a valami közelebb jött. Én nem akarok meghalni! Hisz annyi mindent túléltem! -  Na gyerünk! Hisz nekem már mindegy, nem?!

Már alig volt köztünk, amikor megeredtek a könnyeim. Ő csak kinyújtotta a kezét… és a fejemre rakta.

- Tudja, én ezt nem akartam. De megtörtént. Őrült vagyok, tudom. Szóval vessen véget a szenvedésemnek!

- Jeff!  Csatlakozz hozzám! - mondta, mand minden elhomályosodott.

Hát itt van a második rész is. Most már rendszeresen lesznek részek jövőhéttől.
Na itt lesz, hogy mikor milyen részt hozok:
Hétfő - Én, a semmi...
Kedd - Crazy psycho killers
Szerda - Sötét körök
Csütörtök - Szellemmé lettem
Péntek - Én a semmi...
Szombat - Sötét körök
Vasárnap - Crazy psycho killers