Teljes szívemmel

Prologue

Szeretem az esőt...

Halvány félmosollyal nézek ki a kórházi szobám ablakán. Fél éve várok egy új szívre, amivel nagyjából teljes életet élhetek. Addig is itt van számomra ez a hangosan pittyegő gépszív, ami legalább arra emlékeztet, hogy még nem haltam meg.

A legtöbb baleset esőben történik. Az aszfalt csúszik, nem látod az utat rendesen, és szó szerint minden elmosódik.

Ha szerencsém van, akkor ma is történik legalább egy ilyen baleset, ahol az áldozat rendelkezik szervdonor kártyával, és lehetőleg az én vércsoportommal.

Egy beteg ember számára más jelent örömet. Más dolgokra várunk, olyan csodákra, amik egy egészséges ember fejében meg sem fordulnának.

Én egy másik ember haláláért imádkoztam minden nap... A halálért, ami megmenti az életem.