PAPARAZZO-befejezett

5. rész

~Holly

Aiden felé vettem az irányt, de mielőtt odaértem volna hozzá, Zac már ott is termett Aiden előtt és lepacsizott vele. Inkább visszamentem az épületbe és rohantam a következő órámra.

-Na, sikerült?-ért mellém Zoé.

-Aham. Lett pár.-mutattam a fényképezőgépemre.

-És most mi a program?

-Suli után megyek Anyához és odaadom a képeket. A többi az ő dolguk.-vontam meg a vállam, mire ő bólintott.

Leültünk a helyünkre a teremben és vártuk, hogy megérkezzen az angol tanárunk. Hirtelen hiányérzetem támadt. Ahogy magam mellé pillantottam, rájöttem, hogy ez a hülye hiányzik mellőlem, de ahogy elnézem, Zac sincs még a teremben. Nem érdemes erről az óráról késni, ezt mindenki tudja. Fordult már elő, hogy pusztán ki lettek zárva a késők. Mr. Black sosem késik, de ma igen és a fiúk pont egyszerre estek be az ajtón a tanárral. Na igen, ilyenkor irigylem az embereket. Én már nem tudom milyen büntetést kaptam volna, ha kések, de ők nem. Ők egyszer késnek el óráról, az is akkor van, mikor a tanár is késik.

-Elnézést.-mondták a srácok.

-Nem baj, még volt pár elintéznivalóm.-legyintett Mr. Black, aki nehezen vette a levegőt. Gondolom, hogy futott a teremig.-Kérem, üljenek le és kezdjük az órát.-mondta, mire Zac és Aiden is a helyére ment.

-Hol voltatok?-érdeklődtem suttogva.

-Közöd?-nézett rám flegmán.

-Az egyik legjobb barátommal voltál, érdekel.-vágtam rá.

-Akkor kérdezd meg tőle.-mondta idegesen és a kelleténél kicsit hangosabban, mire mindenki felénk kapta a fejét, beleértve a tanárt is.

-Van valami probléma?-húzta lejjebb a szemüvegét.

-Semmi.-mondtam megszeppenve.

-Érdekes. Mindegy, holnap délután elmesélhetik nekem, miközben pakolnak a raktárban.-jelentette ki és folytatta az órát.

-Ez mi a szarról beszél?-kérdezte Aiden döbbenten.

-Ez, drága popsztár, azt jelentette, hogy büntetést kaptunk. Minek kellett felemelned a hangod?-kérdeztem dühösen.

-Én? Én büntetést kaptam?-hitetlenkedett.

-Szokj hozzá.-vágtam rá és inkább Mr. Blackre figyeltem.

Suli után mentem Anyához, aki nagyon örült a képeknek és mondta, hogy már kész a cikk, már csak a fotók hiányoznak. Kértem, hogy hadd olvashassam el, de azt mondta, hogy majd holnap reggel, amikor megjelenik.

Hazafelé be kellett mennem a boltba a "női bajaim" miatt. Hozzánk legközelebb lévőbe mentem be, ahol nagyjából egy kilométeres sor állt. Remek. Itt tölthetem a fél délutánomat. Levettem a polcról azt, ami kellett és megpróbáltam kiválasztani a legrövidebb sort, már ha ez lehetséges. Beálltam egy néni mögé. Unalmamban elővettem a telómat és elkezdtem kockulni. Már vagy tíz perce állhattam itt, de nem sokat haladt előre a sor. Lábujjhegyre álltam, de csak azt láttam, hogy egy középkorú nő lassabban olvassa le a vonalkódot a termékekről, mint egy csiga. Komolyan, ez nem egy nehéz feladat, még egy majom is képes lenne rá. Mindegy, kibírom. Viszont azt már kevésbé, hogy nagyon nyomott itt a levegő. Az előttem álló néni legyezgette magát, hátha kevésbé lesz melege, de ahogy elnéztem nem segített neki. Egyre rosszabbul lett, már kezdett elfehéredni, ami egyáltalán nem tetszett.

-Nem tetszik leülni?-mutattam egy kartonokkal teli polcra.

-Nem, nem, jól vagyok.-legyintett.