Késői Kamasz

Hiszékenység

-Na menjünk ebből a romhalmazból.-sóhajtott Jake. Utolsó pillantást vetettem a zárra majd minden elsötétült körülöttem.
Az orvosi szobában ébredtem fel. Havonta legalább kétszer itt vagyok mert összeesek vagy ilyesmi.
-Végre felkeltél! Tessék itt a süti meg a gyümölcslé.-tett a kisasztalra a védőnő egy tányért és egy poharat. Egész jól kijövünk egymással.-Na és ma miért nem ebédeltél?-nézett rám fekete keretes szemüvege mögül.
-Nem volt időm meg étvágyam.-mondtam teli szájjal.
-Jo,ha megetted mehetsz. Ma nem Jake meg Lorin vár kint amit furcsállok. Összevesztetek?
-Nem! Csak Jakenek dolga van vagy mi,Lor meg beteg.-leugrottam az ágyról és kimentem a folyosóra.
-Liz! Hála az égnek jól vagy!-futott utánam Erik.
-Ribancaid hol hagytad?-sétáltam tovább.
-Mivan?-döbbent le.-Jo most ez nem lényeg!
-Hát persze! Miért is lenne az? Neked sose fontos mit érez a másik!
-Fejezd be! Rohadtul nincs igazad! Ha nem kaplak el valószínű nem itt hanem a korházban ébredsz.-kiabáltunk egymással. A folyosón lézengő emberek mind felénk fordultak. Mindíg ez volt ha veszekedtünk. Orditozással végződött.
Dobbantottam egyet,megfordultam és tovább trappoltam. Suliból kiérve Jake-et pillantottam meg. Látszólag elég ideges volt.
-Dejo hogy itt vagy!-ölelt át.
-Mi történt?-döbbentem le. Jake sose ölelt még meg. Épp ezért nem öleltem vissza.
-Csak aggódtam érted! Nem szabad?
-De hisz hányszor estem már össze!
-De akkor ott volt Lor is! És akkor mindig ő várt meg. Ő kapott el. Most is ha nincs ott az a seggfej akkor a korházban kötsz ki.-nézett rám kétségbeesetten.
-Jolvan nyugodj meg! Jol vagyok!-simitottam meg a karját.-Menjünk már haza.-csak bólintott majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk.
-Kössz a fuvart!-száltam volna ki ha nem rajadja meg a karom.
-Jó ötlet itt lenned?-kérdezte bizonytalanul.
-Itt van Jess! Vele meg tudod, hogy jol megvagyok!-biztattam egy mosollyal és kiszálltam. Intettem egyet majd elhajtott. Nyitottam volna ki az ajtót csak éppen zárva volt. Csengettem de semmi. Szuper. Jessica még a telefont se veszi fel. Leültem a lépcsőre és vártam a csodát. Csak éppen én nem erre a csodára vártam.
-Gyere elviszlek valahova!-orditotta a sisak mögül. Gondolkodás nélkül ültem fel mögé.
Pár percen beül a városunk művelődési központjánál kötöttünk ki. Hatalmas épület. Régen mindíg eltüntem benne,és új zugokat fedeztem fel.
-Gyere!-kulcsolta össze az ujjainkat és úgy vezetett be az épületbe. Megálltunk egy terem előtt. Rám nézett utána meg benyitott. Épp valami balett előadás lehetett. Gyönyörű volt. Erik becsukta előttem az ajtót majd egy lépcsőn vezetett fel.
A tető. Hogy én mennyit álmodtam erről. Naplementét nézni a város egyik legmagasabb épületén. A zene szólt az egyik teremből. Varázslatos volt.
-Na? Tetszik?-hallottam a hangját a hátam mögül.
-Jól tudod,hogy imádom az ilyeneket!- fordultam meg. Egyre közelebb jött. Még közelebb. Csókolj meg kérlek! Egy karnyi távolság volt köztünk mikor kikerült és a párkányra könyökölt.

Hiszékenység: 1 - 0 :Liza

Az idő hátralevő részében beszélgettünk. Nem tudom miről,nem figyeltem. Szemeiben vesztem el.
-Eh nekem mennem kell!-könyölt fel.
Lebattyogtunk a tetőről majd a bejárat előtt megölelt.-Majd még beszélünk!-intett majd eltűnt.
Boldog voltam. Végre jól alakulnak a dolgaim.
Mivel a cuccaim nálam voltak ezért inkább haza mentem.
A házunk előtt álldogálltam mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Azt láttam amit nem akartam.