Késői Kamasz

Új otthon

Este nem tudtam aludni ezért a konyhába matatva foglaltam el magam.
Épp a kávémat kevergettem mikor zajt hallottam. Ilyedtembe kiesett a bögre a kezemből. A porcelán milliónyi darabra tört a drága káve pedig szétfolyt a járólapon. Halkan felkiáltottam és felmosóért siettem.
Miután feltakarítottam mentem a szobámba öltözni. Az időjárást nézve egy rövidállású fekete toppot vettem fel meg egy rövidnadrágot. Épp a zoknimat húztam mikor kopogtattak az ajtómon. Jake lépett be meglepetésemre
-Szia!-mosolygott kissé kómásan. Haja madárfészekre hasonlított de neki ez jól állt. Fekete börkabát, fehér poló és egy fekete nadrág volt rajta.
-Szia!-suttogtam és odarohantam hozzá. Megöleltem és mélyen beszívtam az illatát. Hiányzoni fog.-Hogyhogy itt vagy?!
-Gondoltam elköszönök.-mondta halkan. Megviseltnek tűnik. Szeme alatt árulkodó karikák. Tehát nem csak én vagyok ennyire kiborulva.
Lassan felém hajolt és puha,édes ajkait a számra tapasztotta. Gyengéden csókolt mégis szenvedélyesen.
-LIZA! MENNÜNK KELL!-ordítottak fel a szobámba megtörve a pillanatot.
Lebaktattunk a lépcsőn és a dobozokat felkapva mentünk ki a kocsihoz.
Miután a költöztető autó elindult muszáj volt elköszönnöm. Akár akartam,akár nem.
-Majd hívlak ha megérkeztünk!-mondtam könnyes szemekkel.
-Jolvan.-sóhajtott egy nagyot és hosszas ölelkezésbe kezdtünk.
Bepattantam a kocsiba és útnak indultunk.
Az út elég gyorsan telt. Folyamatosan kattogott az agyam. Jaken,Eriken,Lorinon és az egész eddigi életemen. A táj meseszép volt. Akár mennyire is haragudtam a világra félre kellett tennem ezt az érzést egy darabig. Néztem a tájat,hallgattam a jobbnál jobb zenéket és máris jobb kedvem lett. Semmi okom haragudni apáékra hisz ők ezt az én érdekembe is teszik.
Amint a házhoz értünk azt hittem valami filmben vagyunk. Akár egy palota. Hatalmas ajtó és ablakok. Piszkos fehér színű falak. Csodálatos.
Beléptünk a házba ami szintén ámulatba ejtett.
-Kicsim a második emeleten a harmadik ajtó balra a tied.-mondta apa. Csak bólintottam mert nem tudtam megszólalni.
Felérve az emeletre megáltam a harmadik ajtó előtt. Feketére mázolt ajtó fehér kilinccsel. Benyitottam a szobámba és szintén nem tudtam megszólalni.
Ez a szoba kétszer akkora mint az előző szobám. Jobb oldalt egy fehér vázas franciaágy. Az ággyal szemben egy nagyméretű íróasztal,mellette egy kétszer akkora gardróbbal. És a szobám fénypontja az ablak ami egy egész falnyi helyet foglal. Gyönyörű kilátás a Dunára és az egész városra.
-Na hogy tetszik?-mosolygott apu az ajtóból.
-Imádom!-mentem oda hozzá.
-Akkor jo. Hozzuk fel a dobozokat,pakolj ki és estefele elmegyünk vacsorázni.
-Oké.
Miután berendeztem a szobámat át kellett öltöznöm mivel ilyen ruhában nem kéne elmennem.
Felvettem egy egyberészes hátul kivágott fekete ruhát és egy fekete magassarkút. Hajamat egy laza kontyba fogtam.
Lementem a földszintre és indulhattunk is.
Egy puccos étterem előtt megálltunk és muszáj volt lefényképeznem a táblát.
Black's Restaurant.
Amint beértünk mennyei illat csapott meg. Az asztalhoz vezéreltek minket és helyez foglaltunk.
Rendelés leadása után apáék beszélgettek Geri pedig a ps4-en játszott.
Írtam Jakenek, hogy minden oké és most kajálunk. Elmondása szerint vele is minden oké. Nem hiszem el neki de vitatkozni se akarok.
Evés után a desszertre várva egy családra lettem figyelmes. Az asztalnál egy ikerpár ült meg a szüleik. A két kislány haja szinte fehér volt és tengerkék szemük. Lila ruhájuk mesésen állt rajtuk. Egymással beszélgettek és nevetgéltek. Lehettek vagy 4 évesek. A szüleik meg láthatóan nem foglalkoznak velük. Gondolom ügyvédek és még ilyenkor is a munkájuk a legfontosabb.
-Kimegyek a mosdóba!-szóltam majd felálltam a helyemről és a helyiség felé vettem az irányt.
-Hé néni! Kimehetünk veled?-szólt oda az egyik kislány az asztaltól amit az előbb figyeltem. Az anyjuk elég mérgesen nézett rájuk de aztán rám nézett én meg egy tündéri mosollyal nyugtáztam, hogy nyugodtan jöhetnek velem. Hálásan nézett majd újra a papirokat bújta.
-Na és, hogy hívnak titeket?-kérdeztem miközben belöktem a mosdó ajtaját.
-Engem Lillának! Őt pedig Flórának!-ugrándozott az egyik szépség.
-Gyönyörű nevetek van!-guggoltam le.-Én Lorin vagyok!-mosolyogtam. Meglepetésemre Flóra a nyakamba ugrott és megölelt.
-Jövő szombaton is eljössz?-kérdezték egyszerre.
-Majd meglátjuk! Na gyertek menjünk vissza.-megfogtam a két szőkeség kezét és kimentünk.
Fél óra múlva már otthon feküdtem az ágyamon azon elmélkedve milyen lesz így az életem. Vajon Erik csak játszott velem? Jake azt a csókot csak szánalomból lopta vagy komoly érzelmeket táplál irántam?
Miután befejeztem a gondolkodást gyorsan letusoltam és az ágyamba bújtam.
Ablakom felé fordulva aludtam el a városi fények megvilágításában.