Boszorkányok élete

6.

*Nick szemszöge*
Rendkívül ideges voltam. És nemcsak azért, mert Ian átlátott rajtam, hanem mert kihívta Bridgitet. Ismerem Ian-t, és ha harcolni kezd, nem érdekli semmi, csak a győzelem. Bíztam benne, hogy nem öli, meg, de sérülései lesznek az biztos. A kihívás fontos dolog a képzésben, és csak a boszorkány tudja lefújni, de Bidgit-nek esze ágába sem volt.
Idegesen rohantam a házukhoz. Manapság már csak ez tud kikapcsolni, ha nézhetem, amit csinál.
Rá kell beszélnem, hogy mondja vissza a kihívást, és akkor mindenki boldog lesz. Többé, kevésbé...
A szokásos helyemre ültem, majd vártam, hogy felérjen az emeletre. Halkan lépkedett fel a lépcső fokokra, majd a szoba ajtót kinyitotta, és bejött a szobába. Levette a kabátját, majd a gardróbba vitte. Haját a haj gumi szorításából kiengedte, és hagyta, hogy szabadon a vállára omoljon. Haja a dereka közepéig ért, és tökéletesen egyenes volt.
A másik szobába elment, majd jött is vissza kettő dobozzal. Kinyitotta őket, és elkezdte berendezni a szobáját. Előkerült falióra, íróasztal kellékek, pár iskolai holmi, könyvek. Az egyik doboz még hátra volt. Az asztalára rakta, majd felnyitotta. Pár képet vette elő, s miután választott belőlük, felrakta azokat a parafa táblára, a többi lap mellé. A dobozból előhúzott egy fénykép albumot, de ahogy kinyitotta, be is csukta, dühösen beledobta a dobozba a többi képet, és lerakta a sarokba. Valami nem stimmelt. Soha nem láttam még ilyennek. Egyszerre volt dühös, sebezhető és legyőzhetetlen. Arcára különös érzés ült, de megfejteni nem lehetett.
Kisétált a szobából, majd újabb dobozokkal tért vissza. Azokat is kezdte volna pakolni, de megcsörrent a mobilja. A barátnője, Sam hangját felismertem. Hosszasan beszélgettek arról, hogy jövőhéten Bridgitéknél alszik, és, hogy minden olyan lesz, mint régen, de mégsem. Ezt nem igazán értettem, de rájuk hagytam...ők értik. Miután befejezte a beszélgetét, és elment zuhanyozni. hogy elvonjam a gondolataim, körbe jártam a terepet.
Mire visszatértem, Bridgit már háló ruhában tanult az ágyán. Tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Késő este ér haza, és akkor kezd neki tanulni. Bár köztudott, hogy a boszokányoknak fele annyi energia sem kell, ahhoz, hogy megtanuljanak valamit, mint egy embernek. De szerintem az utolsó amire vágyik, hogy hazajön a képzédről és neki álljon tanulni. Nem! Valami más módszer kell...

*Bridgit szemszöge*
Reggel álmosan keltem, és úgy éreztem bármely pillanatba vissza aludhatok. Kicsit féltem a délutántól, hisz Ian azt mondta, megtaít harcolni, de nekem nem volt erőm még az ujjamat sem mozdíani. Kómásan beálltam a zuhany alá, majd megmostam a fogam. Sminket nem raktam fel, hisz felesleges, a nagy része délután úgyis lejött volna. Mefésültem a hajam, majd rögzítettem egy gumival. A gardróbba sétáltam és felvettem egy laza összeállítást.
Lementem a lépcsőn, majd letelepedtem a pult mellett lévő székbe. Kezembe temettem az arcom, és behunytam a szemem.
- Mi az kincsem, jól vagy? - kérdezte nagymama. Bólintottam, majd a hűtőhöz sétáltam. Elővettem mindent ami a szendvicshez kell, és elkezdtem az enegeriát adó reggelit megcsinálni.

Az iskolába érve mentem akávé autómatához, mert sűrgősen fel kellet ébrednem. Tesi órával kezdünk, és a  tripla hátraszaltót kell bemutatni, dupla átfordulással. Mivel nem akartam fejre esni, sokat ittam. Lassan megérkezett Sam is, aki nagyon félt az egész dologtól, mert az előző órán hiába próbálta, soha nem érkezett a lábára. Megnyugattatam, hogy minden rendbe lesz, és neki is adtam kávét. Mindketten felvoltunk pörögve, és úgy mnetünk az öltözők elé. A Wall család fiatalabb tagjai felénk vették az irányt. Anne kecsesen odaszökkent hozzánk.
- Sziasztok! - mosolygott.
- Helló!
- Minek ez a sok kávé? - bökött a kezünkbe lévő poharakra.
- Atlétika... - csüggedt le Sam.
- Mit választottatok? - a fiúk megálltak Anne háta mögött. Nick sötét farmert, és sötétkék pólót viselt. Haja, mint mindig tökéletes hanyagságba állt, mintha a természet akarná így. Ian szintén sötét farmerben, és hozzá illő fehér inge volt.
- Szaltó! - mondtam mosolyogva. És nemis figyeltem Nick újabb ciccegésére. Komolyan azt hiszi, hogy ennyire béna vagyok?
- Hát sok sikert! Mi  múlt héten már túlestünk rajta, így nekünk marad a pad! - majd mosolyogva elmentek. Kiittam minden cseppet a pohárból, majd beledobtam a legközelebbi kukába. Döhösen indultam az öltözőbe. Felvettem a mininek tűnő shortot, majd egy sport topot. Has felett véget ér, de a bőrre nagyon tapad, így nem aggódatam, a csúszkálása miatt. Erőssen bekötöttem a cipőm, majd megvártam Sam-et. Mire a tornaterembe értünk Sam szinte minden ujját kitörte, addig ropogtatta. És csak mosolyogva nyugtattam. Becsengettek így a tanár megkérte, hogy azok akik már végrehajtották a választott mozdulatot, foglaljanak helyet a lelátón. Mit ne mondjak alig voltunk vagy nyolcan, akik ma teljesítenek. Beálltunk a sorba, Sam-et meg előre engedtem, had legyen túl rajta. Már csak egy ember volt előtte, mikor megkérdezte
- Bridgit, szerinted baj, hogyha egy szaltót csinálok? Izé nagyon féle, és a fordulás soha nem sikerült még. Szerinted nagy baj lesz ha kihagyom?
- Nem, figyelj, ha nem érzed biztosra, hogy menni fog, akkor ne csináld! Csak azt ami megy! - az előttünk lévő befejezte - Sok sikert, sikerülni fog! - suttogtam neki utoljára.
Bement a terem közepére, majd párpillanattal később végrehajtotta a gyakoratot, ráadásul tökéletesen.
Mikor a lábára érkezett elkezdett sikítozni, majd odaugrott hozzám, és ölelgetni kezdett.
- Úristen! Láttad? Ilyen jól még soha nem sikerült! - ugrándozott. A tanárnő nem örült neki, hogy feltartja a sort így közölte vele, hogy "Sam a lelátóra, vagy számonkérem a kimaradt kettő szaltót, és akkor más lesz a nézőpontod a világra!". Más se kellett, úgy sprintelt a lelátóra, hogy porzott utánna a levegő. Csak mosolyogtam, és bementem a pályára.
A lelátóra néztem, ahol Sam ugrándozott, meg tapsikolt, Anne csak a hüvelykujját mutatta, Nick gúnyosan elvigyorodott, Ian pedig a többiekkel együtt csak nézett.
Előkészültem, majd végrehajtottam a kívánt feladatot.