∆Chapter Six∆

615 28 1
                                    


 


Miután éjszaka Magnus elment aludni, nem tudtam magammal mit kezdeni szóval gondoltam elmegyek sétálni eyg kicsit, hogy kitisztuljon a fejem. Felvettem egy kényelmes fekete leggingset, egy szürke simulós ujjatlan felsőt meg a két számmal nagyobb kapucnis pulcsim. Hideg volt már odakinn, habár ne éreztem belőle semmit. Már novembert írtunk és épp Halloween volt, ahogy elnéztemm, mert töklápmások fényei világították meg az utcát és futkározó gyerekek zsivaly töltötte meg a levegőt. Befordultam egy csendes utcába, messze a gyerekektől. Érezhető volt a csatorna szaga. A kukák szagátol volt terhes a levegő és betört ablakok szilánkjai voltak a földön. Az épület, ami  mellett elmentem eléggé elhagyatott volt. Valami vagy valaki volt mögöttem és gyorsabban lépketem és felhúztam a kapucnit a fejemre. A következő sarkon befordultam és valami élénk, napsugár illatot éreztem. Ismerős illat. Ezt éreztem, amikor ott volt a fiú Magnus-nál. Épp amikor elkezdtem volna futni, valaki átkarolta a hasam és egy kés hegyét éreztem a torkomon.

-Ki vagy te?-kérdezte a fiú.-Melyik klánba tartozol? Még sose láttalak. Mutasd magad.

A fiú hangja parancsoló volt és szép lassan elengedett. Itt volt a lehetőség, hogy elrohanjak, hiszen úgy sem tud utól érni. Majd átgondoltam. Mi bajom származhat belőle. Majd megfordultam és levettem a kapucnit a fejemről. Felnéztem a fiúra aki megbabonázva nézett. Arany színű szeme és haja olyan hatást keltett, mintha anygal lenne. Rúnák kígyóztak a karjain és a nyakán. Fegyverét eltette és pár perc csend után megköszörülte a torkát.

-Hogy hívnak és melyik klánba tartozol.-kérdezte a fiú már egy kis kedvességgel a hangjában.

-Elizabeth Cullen vagyok és a forksi klánba tartozom, szóval nem szegtem meg az Egyezményt. Már tegnap is így jártam. Miért kell cseszegetni a másikat, amikor semmi rosszat nem csinált??!!-már kezdtem dühös lenni és szúrós tekintettel ránéztema fiúra.

-Ne haragudj. Nem tudtam. Jace Herondale vagyok. Árnyvadász a New Yorki intézetből. Ne haragudj, hogy így rád támadtam. Ösztön.

A fiú hangjában tényleg hallatszódott a megbánás szóval megbocsátottam neki.

-Te akkor biztos ismered azt az Alecet vagy kit már. Magas, fekete hajú, kék szemű.

A fiú nevetett egyet.

-Te találkoztál vele? Akkor arra mondtad, hogy így jártál tegnap.

-Igen, de ő legalább nem támadott rám csak majdnem megölt a tekintetével.

Majd mindketten elkezdtünk hangosan nevetni. Nevetése megbabonázott. 

-Na és mit keresel itt egyedül? És hogyhogy itt, Brooklynban?

-Nos, hosszú sztori.

-Van időnk és a Nap sem kell fel egy ideig.

- Most egy barátomnál vagyok itt még nem tudom meddig. Nem akartam Forksban lenni.

-Miért nem?

Aztán elmeséltem neki az elmúlt pár hónapot. Arckifejezése együttérzésről árulkodott.

-Nos nagyon sajnálom. Ha ez segít nekem sem élnek a szüleim.

-Sajnálom.-mondtam.

-Jó sokat beszélgettünk. Mennünk kell, mert mindjárt kel a nap. Merre kell menni?

-Itt jobbra, majd egyenesen.

-Na és milyen árnyvadásznak lenni?-kérdeztem, mert tényleg érdekel.-Sokat olvastam rólatok, de nem igazán mentek részletekben. Igazából nem is hittem, hogy tényleg léteztek.

-Nos, démonokat ölünk. A Klávé fenntartása alatt állunk. De ezeket biztos tudod.

Sajnos nem tudtunk beszélni, mer megérkeztünk.

-Én idáig jöttem.

-Te itt laksz? Magnus-nál?

-Igen. Ő a barátom.

-Akkor Alec ezért volt ilyen tegnap. Tudod.. ő az a féltékeny típus.

-Tegnap észrevettem.

-Találkozunk még ügye?-kérdezte a fiú reménnyeltelve.


-Ugyanott, ahol ma? De megtalálsz, ha szeretnél.


-Már várom.


-Szia.


Amikor becsuktam magam mögött az ajtót Magnus ott állt karba tett kézzel.

-Te meg hol voltál. Főleg Jace-szel. Halálra aggódtam magam.

-Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Csak elmentem sétálni, majd rám támadott és utána meg beszélgettünk és hazakísért.


-Te tudod.-majd elment a konyhába......

 

Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]Where stories live. Discover now