te vagy az oka (BTS fanfiction)

27.rész-Soha többé ne csinálj ilyet!

"Hol vagyok? Mi történt?"

Lassan kinyitottam a szemem. Nem otthon voltam. Ez a hely ismeretlen volt. Fehér falak és fehér bútorok. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy sötét van. Megpillantottam egy faliórát.

21:00.

"Egy kórházban vagyok. De mit keresek itt este kilenckor?"

Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Oldalra néztem és Jungkookot pillantottam meg, aki az ágy szélén feküdt és valószínűleg aludt.

"Mit keres itt? Ha megtudják, hogy itt van, abból címlapsztori lesz!

De várjuk!

Mégis mi történt velem?"

-Négy órával ezelőtt (délután 17:00, az időpont amikor Lara összeesett)-

*Jungkook szemszög*

"Miért nem veszi fel a telefont?"

Már legalább ötször hívtam Larát, de nem veszi fel. Pedig ma találkozni akartam vele. Már felvettem a fekete kapucnis pulóverem és a fekete maszkom. Kész voltam indulni, de Lara nem vette fel. A kijárat felé indultam és folyamatosan hívogattam.

Ji Hoon és Hyun Jun elég hangosak voltak. Hyun Jun valakivel beszélt telefonon. Már közel voltam és hallottam a beszélgetésük.

-Mi az, hogy Lara összeesett?-kiáltott Hyun Jun és bennem megfagyott a vér-Hobeom, ne szórakozz velem! Most kórházban van?-kérdezte kétségbeesetten.

Eluralkodott rajtam a félelem és az idegesség. Odaszaladtam hozzájuk és idegesen megkérdeztem.

-MELYIK KÓRHÁZ?-kérdeztem ordítva.

-A Yangji Kórház...-szólalt meg Hyun Jun.

Amint kimondta elkezdtem szaladni. Futottam, mint egy őrült. Mivel a kórház rohadt messze volt, ezért megálltam és fogtam egy taxit. Mondtam a sofőrnek, hogy 'rohadtul sietek, úgyhogy taposson bele' és gyorsan a kórházhoz értem.

Kiszálltam és ránéztem a nagy épületre. Nem akartam elhinni, hogy Lara kórházba került. Annyira ideges voltam és annyira féltem, hogy rezegő kézzel szedtem ki a telefont a zsebemből és hívtam fel Hobeomot.

-Jungkook!-szólt bele Hobeom idegesen-Most nem érek rá, hívj vissza később! Az előbb szóltam Hyun Junnak, hogy mondja meg nektek, hogy nem megyek be holnap reggel!

-Hol van?-kérdeztem idegesen-Hol van Lara?-kérdeztem kétségbeesett hangon.

Hobeom egy ideig nem szólt semmit, majd hirtelen megszólalt.

-Hol vagy most?-kérdezte.

-A Yangji Kórház előtt.

-Gyere a váróterembe!-mondta és letette.

Visszatettem a zsebembe a telefont és nagy levegőt vettem. Beszaladtam az épületbe. Próbáltam nem feltűnő lenni, hogy nehogy lelepleződjek.

Mikor a váróterembe értem és megláttam Hobeomot, ahogy ott ül a padon és a telefonját szorongassa, leesett az állam. Mindig is azt hittem, hogy Hobeom utálja Larát. Talán tévedtem.

-Hobeom!-szaladtam hozzá, mire ő összeszedte magát és felkelt.

-Az orvosok szerint legyengült a szervezete!-sóhajtott.

-Legyengült a szervezete?-kérdeztem lefagyva.

-Nem komoly, ne aggódj!-mondta.

-Bemehetek hozzá?-kérdeztem idegesen.