te vagy az oka (BTS fanfiction)

31.rész-Nem tudlak nem szeretni

"Egy baj van velem.

Túlságosan szeretem Jungkookot. Túlságosan is szeretem... "

A két fiú feltápászkodott és elrohant. Jungkook felkelt és odasétált hozzám. Megfogta a kezem és megnézte. Le volt horzsolva és kicsit vérzett is.

-Komolyan...vigyázhatnál jobban magadra.-mondta és mélyen a szemembe nézett.

Nem mertem megszólalni. A koncert óta nem láttam. Olyan furcsa volt. Az, hogy megfogta a kezem, zavarba hozott.

-Nem érted tettem! Én csak...nem szeretem az ilyet! Hidd el...már rég nem szeretlek.-mondta és elengedte a kezem-Most sokkal inkább tartalak szánalmasnak, mint ártatlannak.

Én csak lehajtottam a fejem.

-Amit az előbb mondtam...azt felejts el! Nem gondoltam komolyan.-mondta és sarkon fordult.

Lassan sétált. Csak néztem, ahogy elmegy. A távolodó alakját figyelve, úgy éreztem a szívem majd megszakad. Utána akartam futni. Meg akartam ölelni. De nem tehettem. Nem tehettem, mert ha továbbra is szeretem, azzal csak ártok magamnak. Már nem szeret.

Hirtelen elsötétült minden. Úgy éreztem mindjárt elájulok és el is ájultam. Még hallottam Jungkook hangját, ahogy a nevemet kiáltja.

Az édes hangja álomba ringatott.

-5 órával ezelőtt (délután 15:00, az időpont amikor Lara beszélt Bang Sihyukkal)-

*Jungkook szemszög*

Az egyik teremben gyakoroltunk. Már megint nem tudtam koncentrálni.

Mostanában csak Larán jár az eszem. Hiányzik. Nagyon hiányzik. Nem csak nekem. A fiúknak is.

-Srácok! Ennyi mára elég!-mondta Namjoon és mindenki leült a földre pihenni.

-Akkor mára szabadok vagyunk?-kérdezte Jin.

-Igen!-válaszolt Namjoon.

-Amúgy Yoongi hol van?-kérdezte Hobi.

-Nem tudom!-válaszolt Namjoon, mire mindenki sóhajtott.

Mellettem ült Tae és Jimin. Halkan beszélgettek, hogy más ne hallja miről beszélnek. Én elég közel ültem hozzájuk és akaratlanul is meghallottam miről beszélgetnek.

Bár ne hallgatóztam volna.

-Ma is hívogatni fogod Larát?-kérdezte Jimin.

-Igen! Meg kell tudnom tőle valamit!-mondta és lefeküdt a földre.

Nem beszélnek előttem Laráról, ami érthető. Mégis ki az a barom, aki szeret beszélgetni az exéről, aki megunta és szakított vele?

A srácokkal felkeltünk és indultunk is haza. Mikor kiléptünk a folyosóra, mindenki lefagyott. Lara, Yoongi, Min Jun, a főnök és a security-sek álltak a folyosón.

A fiúk megálltak és a velünk háttal álló Larát bámulták. Nekem nem volt okom ott lenni, így elindultam egyedül haza.Indultam volna, ha nem hallok meg egy mondatot. 

-A szervezeted annyira legyengült, hogy nem táncolhatsz?-kérdezte a főnök Larát, mire én megálltam.

"Lara soha többé nem táncolhat?"

Nagy levegőt vettem és megindultam a lépcső felét. Semmi értelme aggódnom érte. Ő már nem tartozik hozzám.

Mikor kiléptem a Big Hitből, maszkban, kapucnis pulcsiban és napszemüvegben, valami okon fogva nem indultam haza, hanem elbújtam az épület mögött.