Holdszülötte/ Befejezett

XXI. karcolat: Àldozatkészség

Hey Everybody! :)

Nagyon, de nagyon szépen köszönöm, hogy túlléptük az ezer megtekintést!!!!!!! Soha nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog a storym... A lehető legboldogabb vagyok, ami ezekben a hetekben kellett nekem. Köszönöm nektek. Csodásak vagytok egytől egyig. Millió puszi nektek!
Jó olvasást, csillagocskák! Remélem tetszeni fog a rész. Várom a véleményeket!!! <3
******************************

Megcsókolt... Maezon Smith megcsókolt.... és a tetejében még viszonoztam is, ami önmagában nem lenne semmi gond, ha szingliként lennék, de nem vagyok az. Bash-sel vagyok... mit csinálok??
A vad èrzelmi örvény azonnal megfogott. Mint valami tökéletes puzzle úgy mozdultunk egymásra. Vonzott hozzá valami különös erő, hogy hadjam magamon az èrintését és a csókjait, amik mindenegyik külön külön is èrzelmekkel volt túl fűtve. Akkor jöttem rà, hogy eddig csak felakart idegesíteni, hogy felvigyeljek rà. A célja érdekében mindenkin végig taposott, hogy engem becserkésszen. Nem figyelt mások érzéseire csak a célja számított, amivel megkaphat. Igazából, ezt hívják igaz szerelemnek, mikor soha nem adod fel, míg látod, hogy van köztetek valami. Csak van egy bökkenő az egészben, amit Maezon kitervelt.... Mégpedig, hogy ,elméletileg, elkezdtek járni a húgommal... Bárhogy érzek ebben a pillanatban iránta az nem számít, mert a Sophie pasija, amit nem felejthetek el. Ès ott van Bash...
Ez csak egy pillanatnyi érzelmi zavar... a.. a ...hasonlatosságok miatt... Igen.. ez a megfelelő indok rá.
Maezon a csókjaink között mondott valami földöntúli, dallamon hangzó szót, amit azonnal tudtam, hogy mit jelent... Szeretlek...
Istenem.. Alice! Mibe keveredtél?!

-Szeretlek. -visszhangozta a fejemben a szót a hangja, amiből arra következtettem, hogy telepatikus gondolatcserére is képes. Milyen képességeink vannak még?? Vagyis... nekik, mert én nem tartozok közéjük.

- Maezon... elég. - próbàltam elszakadni tőle, de olyan erősen szorított, hogy azt se tudtam , hogy szabaduljak el tőle, de.... volt még egy bökkenő, ami miatt nem ment. A testem nem akart elszakadni ettől az idilli érzéstől.

-Alice.. Ne.. - akadályozta a menekülésem.

- Ennek soha de soha nem szabad megtörténnie mégegyszer... - beszéltem hangosan magam elé.

- Nem veszed észre; hogy mennyi èrzés van köztünk pusztàn, úgy, hogy nem is ismerjük egymást?! Ha hozzáérünk a másikhoz elektrostatikusság lobban szét kettőnk közt. Vagy arra emlékszel, hogy hangok szólalnak meg a fejedben, igaz? Csak azok között lehetséges ez, akiket kötelék láncol össze. Féltékenységed azonnal látható, ha egy másik lánnyal vagyok, aki ez esetben az édestestvéred. Azon őrlödsz most; hogy sajnálod Sophietól a boldogságot, ami önzőség a részedről.

- Ezt... honnan tudod? -mondtam ki hangosan. Mire erre ràjöttem, hogy ezt kimondta a szám elé raktam a kezem.

- Azzal is tisztában vagyok, hogy nem tudod szeretni úgy Bash- t, mint szeretnéd, mert valójában màst szeretsz.- önelégült vigyor terült ki az arcán.

- Kit?

- Engem, Alice, és ez fordítva is igaz. - próbált megint megcsókolni, de én elrohantam.

- Alice!!!- ordította utánam, de engem nem érdekelt.

Bűntudat mardosott a lelkemben, de egy részem üdvrivalgásba csap át, hogy Maezon szeret engem, amire azt hiszem egész megismerkedésünk alatt vàgytam. Most jöttem rá, hogy èrzek valamit irànta... amit elakartam nyomni, de most ez nem fog összejönni. Annyi mindent jelent nekem ez a szó e információ után, de.. nem engedhetek magamnak. El kell felejtenem Marzon- t akàrmennyire is fájdalmas és lélekörlő muszáj megtennem. Ez sose történhet meg mégegyszer....
Soha...
******************************

Rémálomok gyötörtek egész éjjel a történtek után. Bár 1 hét telt a csók óta egyre jobban érzem , hogy valami nincs velem rendben. Vágyakozom Maezonre, ami eléggé idegesít. Bezzeg Bash iránt kezd halványodni a napok elteltével.
Szomorú ezt felfedeznem, de ez van. Egy különös erőtől vezérelve köt valami Hozzá; amit nem értek. Rengeteget gondolkodtam az egészen és rájöttem, hogy mekkora szemét voltam Maezonnel, hogy elfutottam tőle. Máskor meg magamat marcangolom, hogy nem szabadott volna idáig húznom a dolgot. Csak sose gondolok bele, hogy ez lesz, és hibát hibára halmozok folyamatosan.
Nem tudom mitévő legyek, mert ha engedek ennek az érzésnek egyszerre két embert bántok meg, ami Maezon- t nem érdekli, de ők történetesen a legjobb emberek az életemben, bár Bash inkább legjobb barát. A húgom meg a testvérem. Elárulnám...  Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz, és fájdalmas lesz. Àldozatot kéne hoznom? Nézzem végig a húgom boldogságát miközben én szenvedek?
Nem tudom mit tegyek, vagy mi lenne jó...

De ami ezután történt az örökké kísérteni fog, amíg élek...