Blessed And Unprotected

Váratlan pillanat

    Fél tíz is elmúlt, mire kinyílik a kovácsolt vaskapu és visszaékezünk a birtokra. A lovainkat rábízzuk az istállóinasra és a Kúria felé vesszük az iránt. A szobák előtti folyosón közelítjük meg a kinti étkezőt.
- Colby, készítse a reggelinket! - parancsolja apám az egyik házimanónak, aki szembejön velünk.
- Igenis, Gazdám - hajol meg engedelmesen, majd továbbmegy.
- Kaptál mostanában levelet a gyerekektől, Draco? - teszi fel Ned.
- Nem, még nem. Majd hétvége fele érkezik a bagolypostájuk - felelem. Közben elérjük az úticélunkat és apósom, apám helyet foglal.
- Megyek, felkeltem a lányokat - közlöm és távozom.
Megérkezem a hálószobánkhoz. Bekopogok. Semmi válasz. Lenyomom az ajtókilincset és belépek. Az ágy takarosan bevetve. A kinyitott ablak beengedi a kora délután kellemes levegőt, felélénkítve ezzel a szobát.
- Hermione! Drágám - hívom, de csak a néma csend felel.
Észlelve, hogy senki sincs a szobában, kimegyek, bezárom az ajtót és a anyósomék szobája felé veszem az írányt. Benyitok, itt is ugyanaz a kép fogad, mint feleségem szobájában. Kezdek megrémülni egy kis pillanatra, mikor eszembe jut, hogy mostanában bevett szokásuk anyám szobájában felkelés után egy kis idő eltölteni. Így elhessegetem az aggodalmaskodó énemet és apámék lakrésze felé indulok. Éppen kopognék, amikor megszólal mögöttem az egyik házimanó:
- Uram.
- Igen, Nira? - kérdezem apósomék szolgáját.
- Narcissa Úrasszony nincs itthon.
- Nincs? Dehát hova ment? És mikor?
- Úgy egy órája mentek be a városba.
- Egy órája? Mentek?
- Emilia Úrhölgy is vele ment.
- És Hermione? - tudakolom.
- Hermione Úrnő is velük távozott.
- Nagyon köszönöm, Nira - köszönöm meg a tájékoztatást és visszaindulok családom férfi tagjaihoz. Amikor visszaérkezem, Colbyt és Zarát látom meg az étkező asztal mellett.
- Hogy hogy elmentek? Mégis hova? - hallom meg apám kérdését.
- Az Úrnő az Úrasszonnyal és az idősebb Úrhölggyel a városba mentek, Uram - közli Colby.
- Mi okuk volt mégis, hogy semmi üzenet nélkül elhagyják a Birtokot, Zara? - érdeklődöm a házi manónktól.
- Azt nem mondták meg, Uram. Csak azt, hogy a városba mennek, és hogy hamarosan visszaérkeznek - feleli a manó.
- Akkor így is van, aggodalomra semmi okunk - közli Ned.

~~~

A nappaliban vagyunk. Apám és Ned a munkával kapcsolatban beszélgetnek, én egy könyvet olvasok. Egyszer csak egy beszélgetésre leszünk figyelmesek.
- Tényleg igazad volt, Cissa - hallom Hermione hangját az ajtó előtt - Köszönöm, hogy erősködtetek,
hogy elmenjünk - nyit be nevetve - A fiúk nem tudom, hogy... - néz körbe a szobában.
- Drac... - szólal meg ijedve, amikor megpillant.
Nem értem, hogy miért változott meg a hangja. Felkelek a kanapéról és odamegyek hozzá. Szüleim és apósomék köszöntik egymást.
- Hermione? Drágám?
- Szia, Draco - köszön és megcsókol - Én csak... Én csak nem számítottam rá, hogy itt vagytok - néz ránk.
- Elmentetek, semmi üzenet nélkül. Aggódtunk miattatok - közli Ned.
- Nagyon sajnáljuk. Sürgős dolgunk akadt, amit mindenképpen el kellett intéznünk - mondja anyósom.
- Sürgős? Mégis hol voltatok? - kérdezi apám.
- Lucius... - feleségem habozik, majd Anyósomra néz.
- Draco, orvosnál voltunk - feleli Emilia helyette.
- Orvosnál? De miért? Mi a baj? - félve kérdezem.
- Nincs semmi baj. Csak... - válaszol anyám és Hermionéra néz.
Én is ránézek. Soha nem láttam még azt a szemében, mint most. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi is pontosan. Talán a boldogság és a félelem-aggodalom elegyét?
Pár perc néma csönd után egy hatalmasat sóhajt és megszólal:
- Draco, apa leszel.
A szavak, amiket kimond, lassan jutnak el a tudatomig. időbe telik mire teljesen megértem. Apámékat is megdöbbenti a hír.
- Hermione... - csak ennyit tudok mondani boldogságtól ragyogó szemekkel életem párjának és megcsókolom.