Te+Én=Foci|Joshua Kimmich Fanfiction| ✔ Átírás Alatt!

Második

Reggel hatkor az ébresztő hangjára kelek. Oldalamra fordulok és kinyitom szemeimet, majd kisebb szívrohamot kapok. Bogi szemezik velem. Hangosan felsikítok és azonnal odébb mászok. 

-Neked teljesen elmentek otthonról?-kérdezem dühösen. 

-Bocsi, csak már nem tudtam visszaaludni, de te és Flóra még aludt, nem tudtam, hogy ennyire megijedsz majd!-egyenesedik ki. Kinyomom az ébresztőmet, aztán kimászok az ágyból. 

-Keltsd fel Flórát is, mielőtt elkésünk!-nézek barátnőmre, aki azonnal kisiet a szobából. 

Ágyammal szemben lévő szekrényemhez lépek. Kiveszek egy fehér bordázott crop topot, majd egy szürke pamut nadrágot, ami egészen combom közepéig ér. Felveszem a felsőt, amiből hasam egy része kint van, majd belebújok a nadrágba is. Lábamra húzok egy kicsit hosszabb, fehér Nike zoknit. Nyakamba akasztom az arany nyakláncomat, amin egy szívecske van, amelyet fel lehet nyitni és a lányokkal való egyik közös képem lapul benne. 

A szobámhoz tartozó fürdőbe megyek, ahol arcot mosok, majd fogaimat is megmosom. Hajamat kifésülöm, aztán egy copfba fogom. Elkészülök, szóval kilépek a fürdőből. Megragadom bőröndömet és leviszem a földszintre. A konyhába megyek, ahol neki látok reggelit készíteni hármunknak. Boginak készítek vajas pirítóst, Flóra zabkását kap, míg én rántottát eszek. Megterítem az asztalt és nem sokkal később, megérkeznek a lányok is. Leülünk és békésen megreggelizünk. 

Mikor végzünk, elpakolunk, aztán felvesszük cipőinket. Kivisszük a holminkat, Bogi autójába pakolunk, amivel majd Telkibe megyünk. Meggyőződünk arról, hogy mindenünk megvan, aztán elindulunk. Nem hosszú út áll előttünk, alig fél óra alatt ott is vagyunk a hatalmas szállodánál, ahol ott áll a válogatott busza is. A lányokkal leparkolunk és bemegyünk. A portán egyből a szövetségi kapitány fogad. 

-Jó reggelt, hölgyeim!-köszönt minket angolul. Mosolyogva köszönünk vissza.-Nagyon örülök, hogy itt vannak velünk, a fiúk is várták már önöket!-mondja. Mosolyogva nézek a lányokra. Rossi kioszt nekünk egy-egy kártyát, amik a szobánkat nyitják. 

Azonnal felsietünk a helyiségekhez, amik egymás mellett állnak. Az érzékelőhöz érintem a műanyagot, mire a zár kattan, én pedig belépek a csodás szobába. Jobb kézre azonnal a fürdőszoba nyílik. Beljebb lépdelek. A szobában a barna szín uralkodik. Mosolyogva engedem el a bőröndömet és dőlök el az ágyon. Nem sokáig fekszek ott, inkább körbe nézek. Kaptam programot is, szóval tudom, hogy mikor hova kell menni. Ekkor valaki bekopog, mire azonnal az ajtóhoz lépdelek. Kinyitom, aztán fel kell, hogy nézzek. 

-Szia!-köszön kedvesen egy srác, akit egyből megismerek. Szoboszlai Dominik, a válogatott nagy tehetsége. 

-Szia!-mosolygok rá. 

-Rossi üzeni, hogy szeretné, ha lejönnétek az étkezőbe.-mondja. 

-Persze, azonnal megyünk!-mosolygok rá. Zsebembe csúsztatom a kártyámat és kilépek a helyiségből. A két lány is mellénk csapódik, lemegyünk a földszintre. 

Azonnal az étkezőbe megyünk, ahol orromat megcsapja a kellemes étel illata. A válogatott többi tagja is ott van. Szívem hevesen kezd verni, amint elfoglaljuk helyeinket. Dominik leül mellém, mire rápillantok. Egy kedves mosolyt küld felém. Szóval így indul a kalandunk a válogatottnál.