Lehetetlen... [Befejezett]

8.rész

Másnap reggel korábban keltem, hogy megtudjak mindent tanulni. Reggel sokkal könnyebben fogadja be az agyam az új információkat, viszont kétszer annyi kávé kellett ahhoz, hogy ébren tudjak maradni. Ezáltal a reggelem nagyon gyorsan eltelt.

Sminkeltem magamrahúztam egy meleg ruhát egy vastag harisnyával, és indultam is mai utamra. Lara még nem volt sehol, végre egy nap mikor előbb leszek kész, mint ő itt. Ilyen is ritkán fordulhat elő.

Ott álltam már körül -belül 5 perce, és nem jött. Mi történhetett vele?

Megnéztem az időt és fejemet fogva visszamentem a házba. Elnéztem az órát és egy órával korábban vagyok, mint szoktam. Bent még tanultam kicsit, megnéztem a facebookot és az instagrammot.

Eltelt az egy óra és kimentem. Lara már kint volt. Nem hiszem el! Hogy tud mindig ennyire időben itt lenni? Megöleltem és séta közben elmeséltem neki a reggel történteket, mire ő kinevetett.
- Velem is volt már ilyen, de én csak a felöltöztésig jutottam, majd megnéztem újra az órát, és inkább aludtam még. De az, hogy még el is induljak... -nevetett.

Éppen bokrok mellett sétáltunk el, mikor egy hangra lettem figyelmes.
-psszt... -csitítottam le Larát, mert megállás nélkül beszélt. - Hallottam valamit abban a bokorban. -mutattam rá.

És ekkor kirepült a bokorból egy fácán. A szívem majd kiugrott a helyéről. Mindketten nagyot sikoltottunk, majd egyszerre kezdtünk el nevetni.
-Szegény madár jobban megijedt, mint ti. - szólt egy hang a hátunk mögül. Megfordultam és David állt mögöttünk mosolyogva.
-Jóreggelt! - köszöntem, teljesen figylemen kívül hagyva a megjegyzését.
-Szia - köszönt Lara is.
-Sziasztok! Hála nektek az előző sikítástól teljesen felébredtem. Köszönöm -mondta mosolyogva.
- Semmiség. -nevett a barátnőm.
Szótlanul mentünk az út további részén, mivel tudtuk, hogy David ott jön mögöttünk.

Mikor a vasúthoz értünk Lara megfordult.
- Merre szoktál menni minden reggel? - kérdezte Davidtől
- Dolgozni. - válaszolta.
- Hol dolgozol?  - kérdezett ismét Lara. Én csak elkezdtem ütögetni a kezét, jelezve, hogy hagyja abba! Persze nem fejezte be.
- A Napsugár Pizzériaban a főúton. Még egészen új, nincs olyan nagy forgalma. Én szoktam felszolgálni az ételt, és néha még sütök is. Ha van kedvetek nézzétek be, nagyon finom pizzákat csinálnak. - mondta.
- Mindenképpen. -mosolygott Lara. Felszálltunk a vonatra.
- Ezt meg miért kellett? -kérdeztem miközben Mátét kerestük.
- Szívesen - válaszolta. - Mit szólnál pénteken egy pizzához? - kérdezte ezt már Mátétól.
- Az cool lenne. Bella?
- Persze -persze. Tudok egy jó helyet... -mondtam.
- Én is! A főúton a Napsugár Pizzéria úgy hallotam nagyon finom a pizzájuk.- vágott a szavamba.
- Akkor pénteken pizzázunk - mondta Máté.
- Éljen! - mondtam sértődötten.
- Jajj Bella, hidd el imádni fogod. - ölelt meg Lara.

A nap viszonylag gyorsan eltelt. Szerencsére délután nyugodtan tudtam tanulni.

Este elmentem táncolni, mivel egyébként néptáncolok. Nagyon szeretem mivel ki tud kapcsolni, és általa legalább nem csak otthon tanulok. Meg hát kell a mozgás.
Másfél óra tánc után rendesen elfáradtam.

Hazamentem megmostam a hajam, megettem a vacsorám, majd tanultam még egy kicsit másnapra. Kb. 11 körül nyomott el az álom.