Lehetetlen... [Befejezett]

35.rész

Napok teletek el. Tényleg sokkal kevesebb lényt láttam, és már egyáltalán nem féltem tőlük.

Anyu azt mondta, sokkal jobban viselem mint ahogyan ő tette ennyi idősen.

Félve bár, de a szilvesztert nem fogom otthon tölteni anyuékkal. Larával megbeszéltük, hogy bemegyünk városba. Ő mindenképpen szerette volna, hogy Márk velünk tartson, és hogy emiatt én ne érezzem magamat egyedül, elvihetem Davidet. Szóval lesz egy dupla randink. Már alig vártam, mégis féltem.

Végre megtudhatok egy kicsivel többet Márkról, mivel még csak néhányszor találkoztam vele, és akkor sem váltottam vele, csak pár szót.

Szilveszter délelőtt nem terveztem semmi különöset.

Anyunak segítettem főzni, és elkészülni az estére.

Ők a falubeli buliba mennek. Az utolsó vonattal mi is haza jövünk, és vagy odamegyünk velük ünnepelni, vagy pedig Daviddel elvonulunk, és talán megnézünk egy filmet. 

Délután indultunk Daviddel a vasútállomásra. Laráékkal ott találkozunk, mivel ők előre mentek az asztalokat lefoglalni. Az úton sokat beszélgettünk, ezáltal nagyon gyorsan elrepült az idő.

Az étteremig nem kellett sokat sétálni. A hely elég szép volt. A képek kifejezetten tetszettek a falon. Egy kellemes környezetet varázsoltak az ott étkezőknek. Nem kellett sokat keresni Laráékat, egyből kiszúrtam a barátnőmet.

Ő nem vett észre, mivel végig Márknak szentelte a figyelmét. Beszélgettek, odaléptünk hozzájuk, ekkor már észrevettek. Mosolyogva üdvözöltük őket, majd helyet foglaltunk.

A két fiú bemutatkozott egymásnak, mivel ők még nem találkoztak ez előtt.

-Srácok ugye nem baj, ha mi már rendeltünk? - kérdezte Lara. - Négy személyes tálat kértünk. Ott mindenki találhat magának fogára valót.

-Dehogy baj. - mondtam.

Rengeteget beszélgettünk, nem volt konfliktus, szerencsére már Lara sem neheztel annyira Davidre.

Pont ahogyan gondoltam, sikerült kicsit jobban megismernem Márkot. Elég rendes pasasnak tűnt. Remek humorérzéke volt, ami Larához remekül passzolt. És annyira édesek voltak együtt, hogy az leírhatatlan.

Az este ezen része hamar véget ért. Megettük a vacsoránkat, és már úton is voltunk hazafelé. Most nem ketten mentünk, mivel velünk tartott Lara is. Márk a haverjaival tölti a Szilveszter estét, ezért Lara úgy döntött hozzánk csapódik. 

Ez azt jelentette, hogy nem megyünk anyuékhoz, hanem valakinél meghúzzuk magunkat, és esetleg nézünk valami filmet. Lara nem rajongott a falubeliek társaságáért. Sokkal szívesebben lakott volna városban, de csak az emberek miatt. A természetet annyira szerette, mint én. Hisz végül is ezért vagyunk barátok, már nagyon kicsi korunk óta.

Végül úgy döntöttünk, hogy nálunk leszünk az este.

Bementünk az üres lakásba. Olyan rejtélyes csend uralkodott a házban, de valószínűleg csak engem zavart. Mostanában minden olyan hangos körülöttem. Régen hallottam a csendet. Persze most is gyorsan véget ért. Lara lehuppant a kanapéra és kapcsolgatni kezdte a tv-t.

-Nem lehet igaz, hogy nem tudnak semmi értelmeset adni... - dühöngött.

-Hé, akkor mi lenne ha kártyáznánk, vagy társasoznánk? - ajánlottam fel óvatosan.

-Felőlem lehet. - válaszolta David.

-Mondjátok csak hol éltek ti? - kérdezte Lara. Valamiért nagyon ideges lett.

-Mond csak mi a problémád? Amióta elhagytuk az éttermet alig lehet hozzád szólni, és egyből bunkón válaszolsz.- mondtam neki.

-Bocsánat. - sütötte le a szemeit. - Eléggé fáradt vagyok...

 -Tuti hogy van még azon kívül valami.- ültem le mellé, majd megöleltem.

-Tudod mostanában úgy érzem valami nincs rendben. Szerintem ti ketten titkoltok előlem valamit.

Davidre pillantottam, aki megértően bólintott. Tehát most jött el az ideje, hogy mindent elmondjunk Larának.

Nagy levegőt vettem, és beszámoltam neki mindenről. A Daviddel való veszekedéseken, beszélgetéseken keresztül egészen Máté száműzetéséig. Csendben hallgatta végig minden szavam. Néhányszor kikerekedtek a szemei, de a legtöbbször semleges maradt az arca, és nem lehetett róla semmit sem leolvasni.

Miután befejeztem a szemébe néztem, és vártam a reakcióját, de ő még néhány percig csendben ült.

-Szóval? - kérdeztem, mivel még mindig nem szólalt meg.

-Kell egy kis idő, míg felfogom a szavaidat. - mondta egy halvány mosoly kíséretében. - Miért nem mondtad el korábban?

-Én akartam...de David még nem szerette volna.

-Értem...- nézett maga elé Lara. -Miért nem emlékszem Mátéra, ha egyszer az én legjobb barátom is volt? - kérdezte egy kis idő múlva.

-Én azt nem tudom. - mondtam idegesen.

-Minden embernek kitörölték az emlékezetéből, olyan mintha nem is létezett volna. - felelte David.

-És mi lesz, ha visszajön? Újra mindenki emlékezni fog rá? - kérdezte ismét Lara.

-Természetesen nem, kap egy második esélyt, hogy mindent rendbe tehessen, és hogy új életet kezdjen valahol máshol.

-Jó ez így már világos, a többit majd otthon megemésztem, ha lesz még kérdésem ugye válaszoltok rá? - kérdezte aggódva.

-Persze, ha tudunk. Biztosan menni akarsz? - öleltem meg.

-Biztos. Mondtam fáradt vagyok, inkább lefekszem. Kérlek vegyétek fel nekem a tűzijátékot. Úgy szeretem mindig nézni, de szerintem idén inkább átalszom. - nevetett, de a hangjában nyoma sem volt a vidámságnak. Összezavartuk, remélem hamar megemészti, és nem fog emiatt utálni...

Kikísértem az ajtón, majd visszasiettem Davidhez.

-Mi mit csinálunk,  az este többi részeben?- kérdeztem mosolyogva. 

-Mit szólnál ehhez?- odajött hozzám, majd gyengéden megcsókolt.

-Megfelel. - mondtam.

Mivel már nem volt sok éjfélig, így könnyedén elütöttük az időt. Mikor éjfélt ütött az óra kimentünk az utcára, megkerestük a szüleimet, majd együtt csodáltuk a gyönyörű tűzijátékokat. 

-Remélem a következő évem szerencsésebb lesz. -mondtam Davidnek, aki csak állt mellettem, és figyelte az égboltot.

-Ennél is szerencsésebb? Hiszen idén, azaz tavaly ismertél meg. Ne feledd. - felelte, és megcsókolt.

-Azért ne bízd el magad. - nevettem. -De ez csak egy jó dolog volt a többi rosszhoz képest.

-Igaz, szóval reméljük erre az évre a legjobbakat. - mondta, és szerzett poharakat, amibe pezsgőt töltött, hogy tudjunk koccintani az új évre...

Sziasztok srácok!

Ne haragudjatok, hogy  nem volt a napokban rész, de most meghoztam, remélem tetszik. ❤️