•Die For You• |AB|

✖Csak álom volt✖

Újabb pengét vettem a kezembe,majd erőteljesen végig húztam a csuklómon.
A vég lassan folydogált,én pedig kezdtem elveszteni az eszméletem.Már nem éreztem fájdalmat.Nem éreztem semmit.
És amikor azt hiszem mindennek vége,valaki a segítségemre siet,és vissza adja az életem.De ki az a valaki?
Tudom,hogy jól ismerem őt,de nem látom tisztán.
Vissza adja az életem,de jó ez nekem?
Mi van ha újabb fájdalmat okoz majd ezzel?

Csak álom volt.Kinyitottam a könnyekkel áztatott szemem,majd felültem az ágyamon.Egyedül és megalázva éreztem magam,és ennek tudatában kitört belőlem a zokogás.
-Minden rendben?-kérdezte Andy rekedtes hangon,majd végig simított a hátamon.
-Csak..rosszat álmodtam.-szipogtam
-Ne sírj.Csak álom volt.Nincs semmi baj.-nyugtatott
-Félek,hogy elveszítem majd aki idő közben a legfontosabbá válik számomra,rettegek minden egyes új naptól,mert sosem tudhatom mit hoz a holnap,és hogy ki fog majd fájdalmat okozni nekem,és ki hagy majd ott amikor a legnagyobb szükségem lenne rá.Ezekre senki sem tudja a választ.Az egész élet egy rejtély,ami néha jó dolgokat von maga után,de máskor az összes reményt elveszi,ami maradt.-tört ki belőlem egyszerre minden érzelem.
Andy egy darabig csak csendben figyelt.
-És tudom,hogy most azt gondolod,zakkant vagyok,de ez vagyok én.Erősnek mutatom magam,olyannak akit nem lehet megtörni,és aki semmitől nem fél.
Pedig így végig gondolva..semmitől nem félek,csak az élettől.Ami,kezdem úgy érezni,hogy értéktelen.
-Nem kell félned.Az élet nem értéktelen.Teljesen rosszul látod a dolgokat.Mindenben van jó,csak pozitívan kell hozzá állnod a dolgokhoz.
-Nem.Eddig próbáltam pozitívan hozzá állni ehhez az egészhez,de én nem értem mire ez az élet,amikor úgy is elveszíted.Nem értem miért kell jól csinálnom mindent,amikor egyszer vége lesz.
-Ez rossz látásmód.Pontosan ezért kell jól csinálnod,hogy ha majd véget ér,az emberek ne úgy emlékezzenek rád,hogy te leszartál mindent ami körülötted volt,csak alig vártad,hogy vége legyen.Azt akarom,hogy boldog légy,mert nekem fontos vagy.Mindenki szeret téged aki ismer.De ők a régi,megtörhetetlen Aliciat szeretik.Ez nem te vagy.
-Persze..vedd már észre.Tudom,hogy te is magamra fogsz hagyni,ahogy mindenki más.Nem érek semmit.-újra kitört belőlem a zokogás.Már szinte vigasztalhatatlan voltam.
-Most jól figyelj rám.Sohasem hagylak magadra.-mondta,miközben egyre szorosabban ölelt magához.
Boldog voltam.Biztonságban éreztem magam a karjaiban,megnyugvást éreztem.Talán ő lehet az,aki vissza hozhat az életbe?
Miközben Andy egyenletes szuszogását hallgattam,újabb kérdések merültek fel bennem,de most egészen mások.
Ha ő lesz a megmentőm,biztosan nem okoz majd fájdalmat nekem.Talán ő az egyetlen,aki igazán szeret.
Behunytam a szemem,és újra elfogott az álom,ezúttal nem álmodtam rosszat.Úgy éreztem,biztonságban vagyok.