kapunyitási pánik.

543 43 5
                                    

Nem tudtam mit csinálni... Csak lógtam... Èletemben nem èreztem magam ilyen kiszolgáltatottnak... Semmit nem tudtam tenni. Az egèsz folyosón egy árva lèlek sem volt, termèszetesen, hisz csoda lenne ha szüksèg esetèn vèletlenül ott lenne egy nővèr. Elèrkeztünk egy szoba elè. Mèg sosem láttam. Az ajtó kinyílt, engem pedig bedobtak egy ágyra.      -Most jó kislány leszel ès szèp csöndben itt maradsz okè?
- Basszus. Mozdulni sem tudok... Nemhogy kiszökni innen. Balfasz-csak ezek a gondolatok jártak a fejembe. Meghogy mit        akarnak csinálni velem itt.
Pár perc múlva elkezdtem èrezni a kezem. Csak hogy pontosítsak, az ujjaimat. Aztán az egèsz kezem, majd a lábaim. Egyböl lehúztam magam az ágyrol. Mivel mèg állni nem tudtam, ezèrt mint egy kukac, úgy vánszorogtam le a földre. Elkúsztam az ajtóig, majd ahogy csak tudtam, úgy kiabáltam. De mivel beszèlni nem tudtam, csak kiabáltam. Hallottam, hogy valaki közeledik az ajtó felé. Én még hangosabbam üvöltöttem, bele se gondolva abba, hogy talán egy nem megfelelő ember nyitja ki az ajtót. A kint lévő ember rárakta a kezét a kilincsre, majd lenyomta. Az ajtó kinyilt. Én fölnéztem, hogy ki lehet az....
Háááát.... Ennyi lett volna ez a rész, sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de a telefonpm teljesen hát igen egy nagy rakád szerenycsètlenség. Ezt a részt is laptopon hoztam össze és azon egyszerűen nem tudok írni. De karácsonyra kapok egy új telefont és pontban 24.-en újabb rèsszel jövök nektek. Adfig is kellemes adventet.

Bezárva.Where stories live. Discover now