Bolondokháza

3. Kártyafüggőség

Kártyák...papírlapok csupán. Vagy mégsem? Egyeseknek szenvedély. Másoknak átok. Vannak olyanok is, akiknek ez maga a végzet. Mindenkinek mást jelent.

Póker. "Az ördög játéka"- szokták mondani. Ha nem vigyázol, hatalmába kerít és függővé tesz. Bezár egy sötét, kietlen világba, ahonnan nem vezet ki más út, csak egy: a nyerés. Boldog leszel tőle, és újra játszani kezdesz. Hopsz, újra a gödör alján találod magadat. Nincsen senkid... a gyerekeid és a feleséged rég elhagytak már.

Fázol. Persze nem kívülről, hisz a játékteremben egy kandalló áll, amit minden félórában egy inas táplál fahasábokkal... a tűz átmelegíti a testedet. De belül jéghideg vagy. Nem az ujjaid fáznak, hanem a lelked és a szíved.

Vesztettél. Ma már harmadszor. A veled szemben ülő kínai fickó elnyerte az összes zsetonodat... persze már ezeket is csak hitelre váltottad ki a pénztárnál. A vékony bajsza alatt hamiskás mosoly ül. Magad sem tudod, hogy mit kezdj magaddal. Ha ez így megy tovább, bizony bedobhatod a törölközőt.

Következő menet. Ezúttal csak harminc zsetont váltottál. Nem igazán hiszel benne, hogy győzhetsz, s mégis azt kántálod magadban szüntelen: "Nyerned kell! Nyerned kell, vagy véged!" A kör alakú asztalnál mindössze hárman ültök. Ez még a javadra is válhat.

Egy órával később már az összes zsetont elvesztetted. Ismét. "Mára ennyi." - gondolod magadban. Lassan elsétálsz a teremből. Az utca büdös és piszkos...várjunk csak: te vagy olyan. Mi másra számíthatnál egy vén öregembertől, aki minden éjszakáját egy büdös fészerben tölti két másik hajléktalannal?

Nem bírod tovább. El kell ezt felejtened. Út közben betérsz a legközelebbi kocsmába. Mivel fizetsz? Természetesen a hitelkártyával, mi mással. Legurul egy sör, még egy, hupsz, utána ugrik egy feles is egy whisky kíséretében.

Mikor elhagyod a kocsmát már nem igazán észlelsz semmit a külvilágból. Megpillantasz egy szemetest... "Kéne egy cigi" - gondolod. Gyorsan kihalászol egy félig elszívottat és rágyújtasz az ősrégi öngyújtóddal. Még a feleséged adta neked... mielőtt elhagyott.

Megérkezel a fészerbe. Egy lakatlan ház mellett húzódik, és éppen hogy elfértek benne hárman. Benyitsz, és szembe találod magadat egy fickóval... hogy is hívják? Talán Phil. A harmadik még nincs itthon. Gyorsan eldőlsz az egyik szalmazsákon, és elnyom téged az álom. "Holnap újra megpróbálom. Biztos nyerni fogok."

Hello! Ezúttal egy hideg, valósághű szenvedélybeteg novelláját olvashattátok. Remélem tetszett, ha igen, akkor szavazz, vagy írj kommentet (utóbbit jobban díjazom). Szerintem az elkövetkezőkben még fogok pár ilyen novellát is írni ide.