Egy morbid és egyben horror történet vár rád... a fejemben. Egyfajta novelláskötetként szolgál ez majd, nem egybefüggő történetekre számíthattok, de szerintem mindenképp megéri elolvasni, ha ezt a témát kedveled. Nem mondanám magamat nagy írónak, és...
Távolról jött, nem is biztos, hogy egyáltalán megtörtént, de Meghan érezte, hogy az a valaki tényleg hozzá suttogott, és válaszolnia kellett:
- Igen...mit akarsz tőlem? - ez a kérdés már régen foglalkoztatta.
- Gyere velem- a válasz száraz és egyszerű volt.
- De... mégis hova?
- Nem fontos. Egy olyan helyre, ahol újra boldog lehetsz. - a hang egyre erőteljesebben hallatszott a lány fejében.
- Hogy juthatok el hozzád? Te nem csak a fejemben létezel? - a lány egyre kíváncsibbá vált.
- Egyenlőre még igen. De ezen változtathatsz. Én szeretlek téged, sőt, én mindenkit szeretek, aki csatlakozik hozzám. Nálam lakhatnál. Nem kellene elmenned...SOHA - az utolsó szót súlyosan megnyomta.
- Tényleg? Te szeretnél? Mit kell tennem?
- Ó, hát igazán semmiség. Gyere fel az épület tetejére, és elmondom.
A lány már tudta, hogy mire megy ki a játék, de már amúgy is régen ki akarta próbálni azt a nevezetest: a halált.
Gondolta, hogy azért legalább el kéne köszönnie az élőktől, mielőtt követi a halált, így hát írt egy levelet, amit később az asztalon hagyott:
Kedves Világ!
Nem volt már jó nekem itt, ezért úgy döntöttem, hogy ismét boldog leszek. A Halál azt mondta nekem, hogy örökre szeretni fog, ha elmegyek hozzá. Úgy döntöttem, hogy megteszem. Egyébként is: nem volt itt senki, aki szeretett. Anya már meghalt, és nélküle nem tudok élni, tehát az lesz a legjobb, ha újra hozzá költözöm. Még pár sort intéznék az osztálytársaimhoz: Srácok! Tudjátok, nekem nagyon nem volt jó köztetek. Mindig bántottatok, emlékszem, egyszer a lábamnál lógatva ejtettetek ki majdnem az emeletről, miközben azt kántáltátok, hogy "Vesszen Meghan! Vesszen a satnya kapafogú!" és én azt hittem, hogy le fogok zuhanni. Máskor a ruháimat loptátok el, és kidobtátok a szemetesbe. Éppen akkor járt arra a kukásautó... és nekem decemberben egy szál pólóban és rövidnadrágban kellett hazamennem az iskolából. Ha majd egyszer ti is megunjátok egymást, akkor majd gondolkozzatok el azon, amit most teszek, de ne gyertek túl sokan: nem fogtok hiányozni.
Sok szeretettel: Meghan
A lány eleget téve a halál kérésének, felment a tetőre. Odakint tombolt a vihar. Zuhogott az eső, és vad széllökések bújtak be az ember kabátja alá. Meghan-t ez egyáltalán nem érdekelte. Hosszú, szőke haját majdnem kitépte a szél a helyéről, és az arcán patakokban folytak a könnyek. Végül ugrott egy hatalmasat...és nagyon boldognak érezte magát.
Sziasztok! Tudom, hogy ez nem lett valami briliáns, és szégyellem is, de most azért is közzéteszem, mert na. Már régen írtam ide. Egyébként nem tudom, hogy normális-e, hogy a We♥It is ilyen szövegeket küld nekem: (a kék szöveget nézzétek)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
