East of Eden ➻ Nэшт Scamander

*1*

Próbálta nem büntetésként felfogni a dolgokat, csak a sors játékának, de mégis annyira keserűnek érezte magát. Hetek óta volt már, hogy eltanácsolták a Roxfortból Leta Lestrange helyett, ám még most is érezte a gombócot a torkában, amikor csomagolnia kellett. Tudta, hogy helyes cselekedet volt feláldoznia magát a lányért, elvégre mindkettőjük hibája volt, hogy a kísérletük a lényen visszájára sült el. Mégis, csalódott volt magában és tudta, hogy a szülei szemében is kisebb lett, szerették volna nagyon, ha kijárja az iskolát. Ő is szerette volna, de éppen az utolsó évben jött közbe az egész és már nem tudja így letenni a végső vizsgáit. Keseredetten jött haza az Expresszel, ami üres volt, senki sem ment haza az év közepén. Út közben csoki békát vásárolt és maradéktalanul befalta őket, miközben szomorúan nézett a roxfortos könyveire, különösen a legendás lényekről szólóra, most úszott el az álma, hogy többet is megtudjon róluk. A fejét a robogó vonat hideg ablakának döntötte és el akart aludni, hogy felébredhessen az álmából. Aztán lefékezett a vonat és nem látott senkit a megállóban, aki várná.

Otthon nem volt nagy vihar, mert hazajött, az élet úgy folytatódott tovább ahogyan eddig mintha ott sem lenne. Egy vacsora keretén belül megbeszélték, hogy az egész egy baleset volt és emiatt már kétség kívül nem érdemes keseregni. Newt nem volt nyugodt, rögvest nem találta a helyét, nem tudta most mit kellene magával kezdenie, keressen talán munkát? Tanácstalan volt, otthon segédkezett hetedik és ki sem mozdult, csupán csak a birtokra a hipogriffekhez. Úgy érezte legalább az állatok megértik. Szabad idejében pedig, ami megnőtt hirtelen, olvasott. Felkutatta a család mágikus lényekről szóló könyveit és azzal lepte el a szobáját. Ha nem ezt tette, akkor a ház körül élő lényekkel törődött, a családjuk ugyanis nagyon szerette a mágikus lényeket.

A kertben ücsörgött és az anyja által tenyészett hipogriffeket nézte elgondolkodva, mikor az apja mellé állt a kerítésnél. Newt fél szívvel nézett rá, mióta eltanácsolták a Roxfortból úgy érezte, hogy megszakadt valami a kapcsolatukban. Szégyellte magát az apja előtt, aki nem vigasztalóan reagált a dolgokra, amikor a fülébe jutott a fia balesete. Newt csak nézett előre, nem volt bátorsága az apjához fordulni egészen addig, míg egy kezet érzett a vállán. Kiderült gyorsan miért jött el ide, négyszemközt beszélni: egy házasságról lenne szó. A mondanivaló úgy kezdődött, mint a könyvekben: én és anyád arra gondoltunk, hogy...

Newt lehorgasztott fejjel hallgatta a dolgokat, egy aranyvérű lányról volt szó, akinek hosszú és arisztokrata neve van, és akinél sokan szerencsét próbáltak... de a fiú agyában csak egy szó maradt meg: házasság. Nemrég töltötte a tizennyolcat, nem érezte készen magát komoly dolgokra és nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan és hirtelen ugrik elé a lehetőség. Nem tudta mit mondjon az apjának, aki lelkesnek tűnt és túl jó dolgokat mondott neki. Soha sem tudott rendesen nemet mondani az apjának, talán ezért ment kettejük közül ő és nem az édesanyja. Makacsul a hipogriffekre nézett és még csak el sem akarta képzelni a lányt, akiről szó van. Tiltakozni akart, belül már meg is fogalmazta magában a dolgokat, de aztán egy mondat megállította: úgysincs mit kezdj már magaddal, az iskolába nem mehetsz vissza, különben is tizennyolc vagy, ideje kezdened az életed...

A bátyja, Theseus már előtte túlesett a dolgon, gondolhatta volna, hogy ő jön sorra. Newt, mintha citromot nyelt volna, ennyire keserű még az eltanácsolásakor sem volt, mégis bólintott, mert egy hang sem jött ki a torkán. Kapott is egy hátba veregetést az apjától, ami nem hozott melegséget a szívébe. A bátyának más volt, neki az élete más volt, mindig sikerrel bevonzott és nem élte meg akkora tragédiának a házasság gondolatát. De Newt még ennyire sosem volt kétségbeesett, magával sem tud néha mit kezdeni, nemhogy egy lánnyal, fogalma sem volt most mit kellene érezzen, hiszen azt sem tudja ki lenne a jövendőbelije. Mielőtt még jobban elsüllyedt volna a gondolatokban, átmászott a kerítésen és felpattant egy hipogriff hátára, hogy lecsillapítsa a keserűségét.