East of Eden ➻ Nэшт Scamander

*4*

- Mi történik itt?

A fakanál magát keverte a fazékban, edények repültek, a kefe a padlón súrolta magát. Newt pedig felvont szemöldökkel nézett a sertepertélő édesanyjára, aki többször is végigsuhant a konyhában és ellenőrizte a levest és irányította a bűbájokat. A fiú csak megállt a konyhaajtóban, ahol úgy ítélte biztonságos és nincs útban. Nézte a sürgölődő anyját, aki most a tűzhelynél ténykedett.

- Sophia fog ide jönni látogatóba vacsorára. –jött a válasz.

Newt álla leesett a meglepődéstől és csak lesokkolva nézett az anyjára. Miért kell mindennek Sophiával kapcsolatban hirtelennek lenni? Az a lány mindig rátör mikor készületlen, gyakran egy levél segítségével. A múltkor is a szívroham kerülgette, mikor megpillantotta a szép borítékú meghívót, akkor nagy kísértést érzett arra, hogy a késésre hivatkozva el sem megy. De végül túlélte az első perceket leszámítva, a lány szobájában már jól érezte magát. Ezt a mondatot nem így értette, a könyvekről beszélve jól érezte magát. De most nem tudta, hogy mivel fogja elszórakoztatni Sophiát, ha ide jön, neki nincsenek mugli könyvei, amiket érdekesnek találna, rajzokat sem tud mutatni. A torkában egy gombóc lett, egyből azt a következtetést, hogy Sophia unatkozni fog náluk és máris rosszul érezte magát, azért leszerepelni sem akart a lány előtt, hát még ha belegondol, hogy pár hónap és összeházasodnak, akkor már konstans együtt kell majd lenniük. Habár, eddig élményei szerint a lánnyal könnyebb csak úgy ellenni, mint a szülőkkel vagy más rokonokkal.

A hajába túrt és kétségbeesetten nézett az anyjára, aki nem vette észre a fiú ijedtségét a váratlan vendéget illetően.

- Mikor jön? –nyögte ki Newt - És miért?

Mrs. Scamander megfordult és kissé rosszállóan nézett rá. Megrázta a fejét, de nem haragudott rá igazán, már kisgyerekként is annyira nehéz volt kimozdítania otthonról és a vendégeket sem mindig szívlelte Theseusszal együtt. Hiába, a fiacskája túlságosan magába forduló volt és talán az is marad. Végignézett rajta és reménykedett, hogy a házasság annyira feloldja majd, mint Theseus, a bátya házassága. Egy megenyhült mosollyal nézett el, újra a takarításra koncentrált, de nem hagyta ki, hogy ne válaszoljon.

- Ma vacsorára.–jegyezte meg. – Ugyan, Newt, hiszen te is voltál náluk.

Igaz, gondolta keserűen, nem hiányzott neki a lány szüleinek a tolakodása. De nem akartam, morogta magában. Arra gondolt, hogy talán Sophia is ilyen gondolatokkal fog eljönni hozzájuk. Megrázta a fejét és még mindig keserű volt a torka, arra gondolt, hogy megint meg kell majd játszania magát és rosszul lett tőle. Az édesanyja nem vette észre a sápadtságát hirtelen, csak kihúzott az egyik fiókból egy borítékot és papírt, majd Newt felé nyújtotta:

- Írd meg a meghívót, kérlek.

Newt elvette a kinyújtott borítékot fanyar képpel. Nem szeretett sosem üzengetni, a múltkor is kutyafuttában írta meg a levelét és bevallása szerint Sophia biztosan nem tudta kiolvasni. Mrs. Scamander látta a vonakodást a fia részéről, előrelépett és rámosolyogott, majd felborzolta a haját, mire a fiú is kicsit nevetetett. Az anya-fiú kapcsolat mindig erős volt közöttük, Newt nagyon húzott az édesanyjához és mindig megtett mindent, hogy ne lássa csalódni, éppen ezért volt annyira elkeseredve, mikor eltanácsolták Roxfortból, mert tudta, hogy csalódást okozott neki. Newt a hajborzolásra elmosolyodott és jobb kedvet mutatott a nőnek, hogy ne aggódjon miatta, de még mindig gondterhelt volt belül. Mrs. Scamander megcsípte a fiú arcát, szerette úgy babusgatni, mintha kicsi lenne, most viszont tudta, hogy ezernyi dolga van, a leendő veje a házba jön, aminek ragyognia kell.