Próbakapcsolat

Szülinap

Violetta

Már a negyedik fehérnemű boltot jártuk végig Norával, de egyben sem találtam olyan fürdőruhát, amivel teljesen meg lettem volna elégedve. Amelyiknek a felső része tetszett, annak az alsója volt rémes, aminek a mintája elfogadható, annak a fazonja előnytelen és így tovább. A bikini szezon minden nő rémálma.

- Egyszerűen nem értem, miért válogatsz – lihegett Nora, miközben igyekezett lépést tartani az egyik üzletből a másikba tartó megfeszített tempójú masírozásommal. Nem volt könnyű dolga, velem ellentétben ő vagy kismillió új ruhával teli szatyrot cipelt magával, nem beszélve arról, hogy a lábai is jóval rövidebbek voltak az enyéimnél. Annyira mondjuk nem hatott meg, hogy lassítsak is. – Elképesztő alakod van, válogatás nélkül bármelyik bikinit megvehetnéd, mindegyikben úgy néznél ki, mint egy fürdőruha modell!

Hirtelen megtorpantam és szembefordultam vele. – Bármelyik bikinit? Nora. Úgy érzem, nem látod át a helyzetet. Nemcsak egy kis helyi strandolásra vásárolunk, Bora Borára utazunk Mattel, ahol ott lesz...

- ... az egész családja, tudom – fejezte be helyettem monoton hangon. – Csak erről beszélsz már hetek óta. De még mindig nem értem, miért hiszed, hogy azzal vágódsz be, ha tökéletes a ruhásszekrényed, vagy ha bemagolod mindenki nevét és élettörténetét. Be fognak ám mutatkozni, képzeld! Tudod mi az az ismerkedés?

- Ugyan már, Nora – intettem le egy kézmozdulattal, majd tovább indultam. – Nem tudom, ki idegeskedett annyit a szülők megismerése miatt, hogy véletlenül lilára festette a haját!

- Az véletlen volt! – Szatyrokkal megpakolt barátnőm újra szaladni kezdett utánam, felháborodva hadarva saját verzióját az incidensről. – Összekevertem a barna festékkel a nagy sietségben!

- Egyáltalán miért akartál barna lenni?

- Kutatások szerint az emberek sokkal könnyebben megkedvelnek egy barnahajú embert, mint egy tejföl-szőkét, akiket előítéletek szerint egyszerűbb léleknek hisznek!

- Na és mit mond a tanulmány a liláról? – somolyogtam.

- Nem vicces, már nem volt időm átfesteni, egész vacsora alatt hallgathattam, hogy a színes hajú emberek feltűnési viszketegségben szenvednek és vennék inkább példát Mike nővéréről, akinek világ életében eredeti szőke volt a haja, meg hogy az milyen ritka és milyen szép... persze nem hitték el, hogy én is az vagyok...

- Látod, ez a stressz mind csak a szülőknek köszönhető, képzeld el, ha az egész rokonsággal találkoznod kellett volna, unokatestvérektől nagybácsikig és mostoha apáktól kezdve mindenkivel! – Nem mondom, hogy a hangom mentes volt minden pániktól. – Az eddigi egyetlen komoly kapcsolatomban ilyesmi nem fordult elő, tudod, hogy neki nem voltak szülei... vagy legalábbis tudott róla.

- Tudom, tudom... - mondta Nora megenyhülten. – Mi lenne, ha most szépen beülnénk egy cukrászdába, és megvitatnánk ezt egy fagyi társaságában?

- Tudom, hogy azt akarod elérni, hogy leüljünk végre és pihenhess, nem dőlök be ilyen figyelemeltereléseknek – mosolyogtam gonoszan. – Gyerünk, vár ránk a következő bolt! És ha ott se lesz, akkor az azutáni és az azutáni...

- Jézusom, ne... - nyöszörgött Nora megviselten, de azért tovább vonszolta magát utánam.

Legnagyobb örömömre és Nora mélységes megkönnyebbülésére már a következő boltban megtaláltam a tökéletes fürdőruhát („Egy sima fehér?! Ezt kellett eddig keresni, Letta, egy sima fehér nyakbakötőset? ), úgyhogy végre lepihenhettünk egy közeli kávézóban. Legalábbis ez volt a terv, de ahogy kijöttünk a boltból, Nora levágta magát a legközelebbi árnyékban lévő padra és nem volt hajlandó mozdulni onnan. Így jobb híján letelepedtem mellé, hogy végignézzük az új szerzeményeinket.