White Shadows /S.M. fanfiction/

9.rész

************Emma************

Mikor Shawn kimondta a szavakat,szó szerint elszabadult a pokol. Riadtan néztem rá. A lányok egy pillanatra elcsendesedtek,majd szemük tágra nyílt. Vágni lehetett a csendet. Majd a lány aki elsőnek jött oda hozzánk,megszólalt.
"Mi a..." tartotta maga előtt a telefonját.
A hátsó lányok egyike elkezdett sírni,a többiek a fejemhez vágtak borzalmas dolgokat,amiket hallani sem akartam...
"Fejezzétek be!" üvöltött fel hirtelen Shawn. "Nekem miért ne lehetne barátnőm? Ha nem tetszik,akkor ne az arcunkba üvöltsétek lányok! ÉN SZERETEM ŐT! Ezt ti nem befolyásolhatjátok!" kezdett el hadonászni karjaival. Lesütöttem a szemem.
"Shawn...menjünk." álltam fel és fogtam meg a vállát.
A lányoktól olyan gyilkos pillantásokat kaptam,hogy majdnem elsüllyedtem ott helyben,de nem jöttek utánunk.

Mindketten tudtuk,hogy mindent felvettek. Ez rossz kimenetelű lehet...
De azért reménykedtünk a legjobban.

Shawn dühösen pattant be fekete Jeep-jébe. Beszálltam mellé én is.
Az út felénél megszólalt.
"Annyira sajnálom..." markolta a kormányt görcsösen.
"Nem a te hibád." mosolyodtam el keserűen.
"De,az enyém!" sóhajtott.
"Kérlek bocsáss meg!" kérlelt vezetés közben.
"Ha hazaértünk,akkor megbeszéljük." zártam rövidre a témát.

Bebaktattunk házába. Zavartan csuktam be a bejárati ajtót. Felé fordultam. Szeme könnyektől csillogott.
Még sosem láttam sírni.
"Én tényleg sajnálom és..." törölte meg a szemét.
"Mondtam,hogy nem a te hibád,Shawn. Ha veled akarok lenni,el kell viselnem...ezt." mondtam ki.
"De meg akarlak védeni tőlük." borult ki teljesen.
"Tudom,de..." léptem hozzá közelebb.
"Ezektől te sem tudsz." mosolyodtam el szomorúan. Shawn nem szólt semmit,csak szorosan megölelt.
"Nem akarlak emiatt elveszteni." motyogta hajamba.
"Kitartok melletted,ha te is mellettem." mondtam szorosan ölelve őt.
"Szeretlek." tolt el magától,majd hosszas csókot lehelt a számra. Arcomat újra elöntötte a forróság és visszacsókoltam. Kezét derekamon pihentette. Beletúrtam hajába.

Éreztem az illatát. Éreztem a szívverését. Éreztem a lélegzetét. Éreztem őt.

Csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Mikor Shawn pont felkapott volna,gondolom azzal a céllal hogy felvigyen a szobájába,megszólaltam.
"Shawn...még nem vagyok erre kész." tettem mellkasára a kezem zavartan.
"Bocsánat." tette rá enyémre hatalmas kezét.
Leültünk a kanapéra és úgy döntöttünk,megnézünk egy filmet.
"Na,mit szeretnél nézni?" vonta fel a szemöldökét Shawn,miközben a TV-t babrálta.
"Hmm...nem is tudom." gondolkodtam el.
"Romantikus vagy akció?" tette fel a kérdést.
"Na jó...inkább válassz te!" nevettem el magam.
"Jó,akkor legyen az...Öngyilkos Osztag?" nézett rám.
"Azt megnézhetjük." bólintottam. Shawn elindította a filmet. Közben kaptam egy takarót,amivel ketten betakaróztunk és hozzábújtam. Így kezdtük el a filmet.
Sajnos nem tudtunk belemerülni,mert a film felénél Shawn megcsókolt és inkább velem foglalkozott mint a filmmel.
"Olyan gyönyörű vagy." simította meg a combom. A hideg rázott ki érintésétől. Elpirultam.
"Még senki sem mondta ezt." mondtam zavartan. "Csak az exem,Alex. De az a kapcsolat borzalmas volt." kezdtem.
"Miért?" jött a kérdés.
"Hát...kábé 3 hónapja jártunk,szerettük egymást meg minden. Alex mindig le akart velem feküdni de én sosem engedtem. Úgy éreztem,nem vagyok kész rá." fújtam ki a levegőt. "Aztán egyik nap mikor mentem át hozzá,láttam ahogy...tudod...azt csinálja egy lánnyal a sulinkból. Nagyon kiborultam. Haza mentem és hol sírtam,hol dühöngtem. Aztán szakítottam vele." fejeztem be.
"Hogy tehetett ilyet veled....?" motyogta összeszorított ököllel.
"Nem tudom." gurult le egy könnycsepp az arcomon. Felhoztam a régi emlékeimet.
"Ne sírj kicsim." lehelt gyengéd csókot a nyakamra.
"Én sosem tennék veled ilyet." csókolta meg megint a nyakam. Felsóhajtottam.
"Tudom." csuktam be a szemem és hátradöntöttem a fejem.

Este hazamentem és elkezdtem bepakolni holnapra a jegyzetfüzeteim. Sokat gondolkodtam a ma történteken. Úgy döntöttem,felhívom Melissat. Reméltem hogy már jobban van.
Remegve vettem kezembe a telóm. Benyomtam a hívást.
-Igen?- kérdezte egy ismerős hang.
-Melissa?- szóltam bele félve.
-Emma? Te vagy az? Uramisten!- hangzott a telefonból Mel tompa hangja.
-Én vagyok! Hogy vagy? Mesélj már!- kezdtem faggatni.
-Már sokkal jobban,otthon vagyok. A kezem még be van gipszelve. Olvastam a leveled,és ez nem a te hibád!- szidott le. -Ez az én hibám volt.- mondta őszintén.
-Sajnálom hogy nem lehettem ott melletted végig.- szomorodtam el.
-Ne rágódj ezen,jól vagyok. Na mesélj már te is,milyen New York?- kezdett el cseverészni.
-Hát...- vigyorogtam.- történt néhány esemény.- kezdtem,és elmeséltem neki mindent,a mai délutánig.
-Képet kérek! Nem,követelek!- visítozott.
-Küldök,küldök!- nevettem.
-De biztos jól vagy?- halkult el.
-Persze csak...kicsit nehezen viseltem ami az étteremben történt de...majd belejövök.- sóhajtottam.
-Shawnért tedd meg! A szavaidból kivettem hogy nagyon-nagyon szeretitek egymást!- mondta.
-Igen,de félek...- folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Hé! Tudod hogy én mindig itt vagyok neked!- figyelmeztetett.
-Tudom,de nem tudtak megölelni.- pityeredtem el.
-De virtuálisan igen! Most vedd úgy hogy ölelgetem a telóm!- súgta oda mellékesen. Felnevettem.
-Szeretlek,Mel!- töröltem le a könnyeim.
-Én is! Szerintem megyek,reggelizem,mindjárt elkések a suliból!- kezdte.
-Én megyek aludni.- mosolyodtam el.
-Sok sikert holnap! Ölellek!- mondta.
-Neked is,pussz!- tettem le.

Shirleyvel beszélgettünk és azt mondta hogy mindenben támogat ő is. Most már két nagyon jó barátnőm van. Egy mellettem,egy virtuálisan mellettem.

Azt hittem,ma nyugodtan feküdhetek le aludni. A kis naív.

Sziasztok! Már 9 rész írtam,el sem hiszem! Köszönöm a sok támogatást! ❤
Ha tetszett,kommentelj,vote-olj ✨