A Félvérlány #BEFEJEZETT

12. Az utolsó pillanatban

Majdnem elnevettem magam azon amit mondott, de ilyennel senki sem viccel, vagy igen? A lényeg, hogy csak álltam és néztem a férfi nem létező arcát. Vártam, hogy folytassa, de nem tette. Csak ennyit mondott. "Az élet esszenciádat akarom."
-Nem értem... - tártam szét a karom.
-Melyik részét nem érted? - morogta enyhén idegesen a férfi.
-Miért én? És minek az neked? - értetlenül ráncoltam a szemöldököm. Nem értettem az egészet. A kérdésemre a férfi idegesen ingatta a fejét, mintha csak a nyaka fájna. És éppen úgy morgott, mint egy vad kutya.
-Hát legyen! Tartok neked mese délutánt! - kis hatásszünetet tartott, majd sóhajtva bele kezdett. - Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy Amerikai katona a függetlenségi háborúban. Ez a katona volt Benjamin Franklin első hadi tanácsadója. Ez a tanácsadó egyszer találkozott egy paraszttal, aki olyan ajánlatot tett a katonának, ami megváltoztathatja az életét. A tanácsadó ezt elfogadta, és halhatatlanná vált. De a halhatatlanságnak csúnya ára volt. Ilyen ára. - mutatott az arcára.
-Mi köze ennek hozzám.
-Te vagy az egyetlen olyan félisten, akinek az élet esszenciája vissza adhatja az eredeti formám, és még halhatatlan is maradok! Nem tudod, milyen torzszülötté lenni a tökélyből! De ezzel a dologgal csak egy baj van. Önszántadból kell felajánlanod. - vicsorogta. Valószínüleg mosolyogni akart, de nem jött össze neki.
-Azért nem engedi el a testvérem, hogy megzsaroljon, és önszántamból adjam oda azt, amit akar, igaz? - a hangom zengett a dühtől.
-Nem vagy te olyan buta kislány! - sziszegte sárga fogai közt a férfi.
Két szemem sarkából két férfi közeledett felém. Meglendítettem a vasrudat, és fejbe találtam a jobb oldali férfit aki hátrált. A másik pasi viszont már számított a támadásomra, és a levegőben elkapta a felé lendülő rudat. Kicsavarta a kezemből, de miközben ő erre koncentrált, én a kabátja alól előhúztam egy pisztolyt.
Elengedtem a rudat és hátráltam. Élesítettem, és a halántékomhoz nyomtam a csövet. A füstpalástos férfi idegesen felmordult, és mindenki más megmerevedett. A vörös hajú nő alig bírta vissza fogni Josh-t. Kiabált, hogy ne tegyem meg, de én nem rá figyeltem.
-Engedd el Josh-t! És leengedem a fegyvert! - kiabáltam oda határozottan.
-Azt hiszed ezzel meg tudsz zsarolni?
-Élve kellek neked, nem igaz? Ha megölöm magam, oda lesz az élet esszenciám! És te soha a büdös életben nem kapod vissza az arcod! - mondtam gúnyos hangon. A férfi körül a füst nagyon hevesen száguldozott.
-Engedjétek el! - adta ki a parancsot a férfi.
-De uram... - kezdett vitatkozni a vöröske.
-Azt mondtam ereszd el! - kiáltotta olyan magas hangon, hogy a híd is beleremegett. A nő elemelte a kést Josh torkáról, aki azonnal a karjaimba futott. Fél kézzel átöleltem, majd a fülébe kezdtem súgni.
-Rohanj a vízbe! De úgy hogy ők ne lássák! - ennyit mondtam majd elengedtem. Értetlenül nézett rám, és már tiltakozni akart, de én rászóltam. - Menj már!
Josh, habozott, majd elrohant. Csak álltam, és néztem utána. Majd az alakja eltűnt.
-Nos? Az öcséd már szabad! Most pedig engedd le szépen a fegyvert, és gyere ide! - morogta nem kicsit morcos hangon.
-A jók sem tartják be mindig az igéreteiket! - felkészültem, hogy meghúzzam a ravaszt, de a kezemet valaki megragadta, és elrántotta a fejemtől a pisztolyt, épp azelőtt, hogy elsütöttem. A pisztoly hatalmas csattanással sült el, és találta el a híd lábát. Egy lendülettel kicsavarta a pisztolyt a kezemből, és törte el a csuklóm. Felsikoltottam a fájdalomtól, miközben a mögöttem álló alak szorosan tartott.
-Dawn. Komolyan azt hitted, hogy ilyen könnyen megúszod?
-Rohadj meg! - szűrtem a fogaim között. A fogva tartóm megrántotta a csuklóm, ami hatalmas fájdalommal járt.
-Add nekem az esszenciád!
-Nem! - újra mozdult a csuklóm, amitől felsikoltottam. A férfi addig kérdezgetett, és kínzott meg amíg elutasítottam. Amikor a férfi rájött, hogy nem vesz rá ilyen könnyen a dologra, úgy döntött más taktikát vesz igénybe.
-Ez így nem fog menni. Menjünk, és őt is visszük! - morogta idegesen a férfi, majd megint füstté kezdett válni.
A mögöttem lévő hirtelen feljajdult, majd elengedett, és össze esett. Egy nyílvessző állt ki a mellkasából. Én olyan gyorsan, amennyire csak tudtam, rohantam a víz felé. Még utoljára hallottam egy hatalmas, hörgő üvöltést, majd a vízbe vetettem magam.