My hero in a leather coat (Befejezett)

11.rész

Fülsüketítő csörgésre keltem fel, ami nem volt éppen kellemes. Hunyorogva emelem fel a fejemet a puha párnáról, s fordítom oldalra fejemet, ahonnan a zaj forrása ered. Érdeklődve veszem kezeim közé a telefon készüléket, amin meg is látom Jimin nevét villogni a kijelzőn, így felveszem.

-Igen? - szólok bele rekedtes hangon, ami miatt krákogok párat.

-Taehyung? - kérdezi, amire válaszul hümmögök és körül nézek a szobában, ami ismételten nem ismerős. Most meg hol vagyok? - Izé... oda tudnád adni Jungkooknak?

-Nem... nem tudom hol van és azt se, hogy én hol vagyok.

-Hát, szerintem nála vagy. Miután elég rendesen egymásnak estetek, rosszul lettél és azt mondta hazavisz, de úgy látszik eltévesztette a házat - Egymásnak estünk? Veszekedtünk volna? De nincs időm megkérdezni, ugyanis folytatja. - Na, mindegy... mond meg neki, hogy hívjon vissza, mert beszélnem kell vele, szia!

És ezzel már le is tette. Lassan ülök fel az ágyban, de azonnal a fejemhez kapok, ami azonnal lüktetni, sajogni kezd, na, meg eléggé ki vagyok száradva. Tekintetemet végigvezetem a félhomályban lévő szobán, de még csak egy kicsit sem ismerős. Tényleg Jungkooknál lennék?

Óvatosan kelek ki az ágyból, és döbbenten veszem észre, hogy csak egy alsógatya van rajtam, meg egy kétszer nagyobb póló. Lassan kinyitva az ajtót, lecsoszogok a lépcsőn, le egészen az előszobába, ahol megcsapnak az ételek aromái. Bátrabban veszem utamat a konyha felé, ahonnan halk szitok szavak hallatszódnak, így bedugom fejemet az ajtón, és meg is látom a félmeztelen Jungkookot, aki éppen süt. Vagyis sütni próbál, de nem megy neki.

-Te meg mit csinálsz? - kérdezem, amint beljebb léptem, Jungkook pedig ijedten fordult hátra.

-Már fent vagy? - vakargatja meg a tarkóját zavarában. - Én csak reggelit akartam neked csinálni, de őszintén fogalmam sincs mit kell tennem. Azt sem tudom hol kell bekapcsolni ezt az izét... - mutat a tűzhelyre.

-Engedj ide  - sóhajtok fel, odébb lökve Jungkookot, aki nem ellenkezett, csak leült a székre, onnan figyelve engem.

Éppen a tükör tojást csináltam, amikor megéreztem derekam körül két kart, majd egy hozzám feszülő testet.

-Eltudnám viselni minden reggel ezt a látványt...  - búgta fülembe mély hangon, amitől kirázott a hideg. Sajnálatos módon, nem rossz értelemben.

-E-elengednél? Így nem tudok sütni... - Jungkook halkan elkuncogta magát, majd egy apró puszit nyomott nyakamon feszülő bőrömre, és eleresztett.

Mondanom sem kell, hogy ezek után mennyire zavarban voltam, ez pedig azután se változott meg, amikor elé raktam a reggelit, ugyanis elég huncut tekintettel figyelt engem.

-Jimin keresett reggel, azt mondta majd hívd vissza - motyogom halkan, folyamatosan a tányéromat figyelve.

-Ennyit mondasz csak?

-Miért, mit kellene? - emelem fel rá kíváncsi tekintetemet, amitől hitetlenkedve megrázza a fejét.

-Nem emlékszel semmire sem? - szemében hamiskás fény csillan meg, mintha csalódott lenne.

-Jimin említett valamit... összevesztünk?

-Hát, ha te így veszel össze valakivel, akkor én mindennap össze akarok veled veszni - húzta félmosolyra ajkait, amit nem tudok hova tenni.

-Miről beszélsz?

Nem válaszolt, csak felállt a székéből és eltűnt. Éppen utána akartam menni, amikor visszajött, majd felém hajította telefonját, amit a levegőben kaptam el, szerencsére.