Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

21. rész

*Varga Laura*

-Na, kit fűztél be?- kérdezem Kittitől, miután az utolsó sráccal is végeztem.

-A cipőmet- közli velem az értelmes válaszát.

-na, mi az, berozsdásodtál?- röhögök.

-Nem, csak mindenkinek más jön be- közli szomorúan.

-Na, egyszer csak összejön- próbálom vigasztalni.

-Legyen igazad- sóhajt, majd elindulunk vissza a szobába.

-Még mindig semmi program?- kérdezi visszaérve.

-Nincs, csak a szobában ülünk és bámuljuk a plafont- ismertetem a programunkat.

-Aha, szerinted- mondja suttogva, hogy én ne halljam. De meghallottam, és természetesen egyből kíváncsi lettem.

-Hogy érted?- érdeklődöm.

-Ja, semmi.

Kitaláltunk, hogy nézzünk meg egy filmet. E téren sosem egyezett az ízlésünk, szóval természetesen ebből is vita alakult ki. 

-Útvesztő?- kérdezi csillogó szemekkel.

-Azt már milliószor láttam. Kezdem unni.

-De Dylan miatt megéri. Olyan helyes- sóhajt fel.

-El se kezd. közlöm vele, mert tudom mi lesz a vége- Idegpálya?

-Azt nem szeretem- húzza a száját.

-Láttad már?

-Nem.

-Akkor honnan tudod, hogy nem szereted?- húzom fel a szemoldököm.

-Csak tudom és kész. 

Végül úgy döntöttünk, hogy kapcsolgatjuk a tévét, és majd találunk valamit. Na igen, de Franciaországban voltunk... Egy ideig szinkronizáltam neki a talált filmet, de aztán meguntam, úgyhogy csak néztük.

-Megjöttem- rohant be a szobába Krisz- ez mi?- kérdezi a tévére nézve.

-Azt látjuk. Valami film- közlöm vele a tényeket.

-Úúú, engedj oda- lökdös arrébb, hogy ő is beférjen az ágyba mellénk. nagyon kicsi hely volt köztünk, de én ezzel még sem voltam megelégedve. Azt szerettem volna, ha még kevesebb lenne... miről beszélek?

-Tudsz franciául?- kérdezi a barátnőm a focistát.

-Dehogy tudok, de annyit értek, hogy valakit lelőttek, és ők ez után nyomoznak- ismerteti velünk az eddigi észrevételeit.

-Nem egészen. Nem lelőttek, hanem elraboltak- pontosítok.

-Jó, az én változatomban lelőtték. Aztán majd ha előkerül, akkor feltámad- legyint.

-Mi folyik itt Gyöngyösön?- lép be a szobába Dzsudzsák, Szalaival a háta mögött.

-Közös filmnézés- közli Némó.

-De jó dologod van- céloz a helyére Ádi.

-Ha te azt tudnád- röhög Krisztián. 

Végül ők is becsatlakoztak a filmnézésbe. Amikor Balázs már percenként megkérdezte, hogy éppen mi történik, akkor kezdtem megbolondulni. Mert az egész szobából csak én tudtam franciául. Persze eszem ágában sem volt fordítani nekik.

-Krisztián, kész van a...- jön be Priskin a szobába, és félbehagyja a mondatot, amikor meglát engem- a pálya a gyakorláshoz- improvizált.

-Ja, jó akkor megyek... gyakorolni- mit titkolnak?- Ádám, Balázs, jöttök?- kérdezi őket.

-Ja, persze- válaszol mindkettőjük helyett az előbbi.

-Lányok, jöttök?- kérdezi tőlünk Balázs.

-Nem, most inkább kihagynánk- utasítom vissza.

-Persze, hogy megyünk- közli velem egyszerre a barátnőm- naa, légyszi- néz rám könyörgően- mit csinálnánk itt?- mutat körbe a szobában.

-Jó, menjünk. Megint- egyezek bele.

Jó sportemberek módjára egyből a lift felé vettük az irányt. A padlóra konfetti volt szórva, amin eléggé meglepődtem, de nem fordítottam neki különösebb figyelmet.

A szokásos útvonal helyett ami a pályára vinne minket, most az ebédlő felé fordultunk. Én nem tettem szóvá, csak követtem őket, biztos tudják mit csinálnak.

-Boldog szülinapot!- kiabálta mindenki a helyiségben egyszerre, amint beléptem oda. Még a pincérek is.

-Én... én...- kezdtem volna, de nem találtam szavakat, annyira elérzékenyültem- köszönöm- csak ennyit tudtam kinyögni.

-Tetszik?- súgja valaki a fülemben, miközben hátulról átöleli a derekam...

Sziasztok! 😊
Meg is hoztam a következő részt :)

Remélem tetszett a rész, ha így volt, jelezzétek valahogy 😍

xoxo Dóri                                   2017.03.09.