Letargia

Frontin

Anya táskájában matatva találtam valami kis üveget, amire az van ráírva, hogy Frontin. Vajon mi lehet ez?
Óvatosan bontom ki az üveget. Hát persze, ez nyugtató. Mi bajom lehetne, ha beveszek egyet? Hát semmi nem változik, ezért beveszek még hármat.
Az ágyamban fekszek, és tudom, hogy 40 perc múlva mennem kell pestre az iskolával. Biztosan jö ötlet volt most bedobni azokat a nyugtatókat?
Az elmém egy teljesen másik helyen jár, de nem a fájó igazságon rágódok legalább.
Félek, hogyha lecsukom a szemeimet elalszom. Anya már elment, én pedig nem tudom, hogy hogy fogom túlélni a mai napot. Túl akarom egyáltalán élni?
Kezdem elveszteni az eszméletemet, a percek mintha gyorsabban telnének a szokásosnál.
Úgy érzem, hogy nincs semmi baj, pedig tudom, hogy csak az van. Egyszerűen könnyebben menekülők nyugtatókba, varázscigikbe és altatókba, mint hogy ezt a körülöttem lévő káoszt éljem át. Minden nap egyre rosszabb lesz, és már képtelen vagyok tartani a tempót. Az exem és a nővérem Találkozgatnak, ha meg kiakadok, akkor mindenki ellenem fordul.
Többet akarok. Szintetikus drogokat. Anya, téged úgy sem érdekel, hogy mi van velem, csak akkor, ha a szemeim be vannak dagadva egy egésznapi sírástól, és a karikák alatta csak még árulkodóbbak.
Ha bekábítoszerezve jönnék haza, téged még az sem érdekelne. Nem vagy már az az anya, akit én szerettem. Nem tudom, hogy ki vagy. És most segítségre van szükségem, mielőtt még túlzásba viszem a nyugtatókkal.
Vagy talán ezt akarom? Be akarok frontinozni, és véget vetni ennek az egésznek?
Anya kérlek segíts. Vagy akárki. Ez így nem  mehet tovább. A betűim összefolynak, a szememet nem bírom nyitva tartani. Talán ha sikerül elaludnom, már nem kell felkelnem?