//Sziasztok Madárkáim^^ visszatértem egy újabb kis szösszenettel..Sajnos ez most ilyen kis rövid lett, de remélem elnyeri tetszéseteket^^ Jó olvasást!//
Kunpimook Bhuwakul...Bambam...Az őzike szemű....A szerelmem...NEM!! Abba kell hagynom ezt! Nem gondolhatok arra, hogy hozzámér, megölel vagy megcsókol... Kim YuGyeom most fejezd be! Fogd már fel, hogy nem lehet a tied! Ő...ő túl jó hozzád...Egyszerűen túl tiszta a lelke.
- Ohh Bambam...Miért szerettem beléd? - túrtam bele piros hajamba. - Miért kellett megismermernem azt az angyali éned, amit csak nekem mutatsz meg? Miért jöttél oda hozzám elsőben, azzal a kérdéssel, hogy kaphatsz-e a vizemből? Miért csábítottál el azzal a szeretni való személyiségeddel, és te miért nem szeretsz engem? - könnyeim már patakzottak, de nem akartam abbahagyni. Jó érzés volt végre sírni., kiengedni azt a fájfalmat, ami egy ideje már fogva tartja lelkemet. Csukott szemmel szemvedtem, és nem tudom mikor, de elnyomott az álom.
Egy csodálatos tengerparton vagyok Bambammel. Kézen fogva sétálunk mosolyogva, boldogan beszélgetünk mindenről, ami szóba kerül. Bambam elém áll, majd félénken megcsókol és elfut...Nevetve szaladok utána, de vigyorom hamar eltűnik mivel kettőnk közé egy óriási szakadék áll. Bambam sírva vetette le magát a szakadékba. Sírva rogytam össze a már vörös színekben izzó, nemrég még boldogsággal, de mostmár csak szomorúsággal megtöltött helyen.
Hirtelen ülök fel ágyamban, azzal a rossz érzéssel, hogy Bambam már nem él. Tudom, hogy nem lehet itt velem, de nem akarom, hogy baja legyen. Telefonomat felkapva tárcsázom Bambam számát, ami szerencsére kicsöngött. Meghallva Bambam csengő hangját ijedten nézek körbe a sötét szobában, mire megakad valamin a szemem. Bamie nadrágja a székemem volt, ahogy a pólója és pulcsija is. De mit keresnek itt a cucc...
-YuGyeom miért nem alszol? Úristen, te sírtál! Ugye most nem miattam?!- fogta arcomat két keze közé. Ő most...aggódik értem? Nem...az nem lehet! - Mi a baj Gyeom? Nekem elmondhatod. - Mi a... Csak most veszem észre...Felvette a pólómat?
- Bambam miért van az rajtad? - mutattam a fekete ruha neműre, ami csak a boxeréig takarta lábait...Bambam az isten áldjon meg, miért csinálod ezt velem?
- Mert szeretem az illatodat és megnyugtat, ezért könnyebben alszok el, de mond csak, mit is álmodtál, hogy...- ebben a pillanatban megszólalt Bambam visszahívás emlékeztetője. - Még fel is hívtál? - Hangja lágyan csengett, szemei mégis kíváncsiságot tükröztek. Már itt éreztem a vesztemet, de amikor beleült az ölembe és megölelt azonnal beszélni kezdtem.
- Hát...Az úgy volt.. Bamie~ így nem tudok beszélni! Kiszállnál az ölemből? - néztem rá szenvedő arckifejezéssel, amit biztos furcsállt, mert sokszor csinál ilyeneket, és általában engedek neki.
- YuGyeom, ha már tegnap délután felhívtál zsebből és végig kellett hallgatnom, hogy mennyire nagyon szeretsz és én ezt nem viszonzom, akkor engedd már meg nekem hogy a pasimra feküdjek! - vágta be a durcit, de én csak lefagyva néztem magam elé. LEBUKTAM! Lebuktam és most tud mindent! Ohh istenem, hogy lehetek ilyen béna! De most kom...Vájunk csak...
-Pasidra? - nagy szemekkel néztem rá, szerintem nem nagyon lepte meg, mivel aranyosan elmosolyodott, majd ajkaimra mart. Szerintem ez a lefagyás már a napi rutinom részévé vált...Esküszöm rosszabb vagyok,mint a Windows XP! Lassan -de tényleg, nagyon lassan- visszacsókoltam, mire éreztem, hogy belemosolyog a csókba. Mostmár értem a pillangók a hasban érzést, meg úgy igazából minden ilyet. El sem tudom mondani milyen boldogsággal tőltött el, hogy Bambam engem csókol.
- Szeretlek Gyeommie! - homlokát enyémnek döntve nézett rám vigyorogva. Imádom, szeretem! Legszívesebben elmondanám mindenkinek hogy ; SZERET!ENGEM!BAMBAM!
- Én is szeretlek Kunpimook Bhuwakul! - mondom ki büszkén nevét.
-YuGyeoooom~ Nem rontottad el! Köszönöm... Na, de mit is álmodtál? - nézett rám kérdőn.
- Na jó, elmondom... - Minden részletet szóról szóra elmondtam neki, és mire mondandóm végére értem azt vettem észre, hogy úgy szorongattam, mintha el tudna szökni. Kínosan kunvogva engedtem el törékeny testét, mire hangosan felnevetett.
- Nagyon aranyos vagy Gyeom, de figyelj, ha mégegyszer ilyet álmodnál, csak ölelj és tudni fogod, hogy én itt vagyok...
