//Sziasztok Madárkáim^^ Újra visszatértem, pedig nem terveztem...De felfedeztem ezt a kis fluffot a tarsolyomban, amit még Karácsonykor írtam :$ Remélem tetszeni fog nektek^^ Reinho_4ever haldokolj😂//
Bevezető: Néha kell egy kis őrültség és néhány hirtelen felindulásból hozott döntés, hogy megtaláld az igaz szerelmet.
- Mark! Ébredj! Be kell érnünk a suliba és ha te tovább lustálkodsz, akkor nem fog összejönni! - hallottam meg tesóm hangját, ami a puha takaró, meleg csöndjét is megzavarta. Nem szeretek korán kelni, főleg így, hogy végzős vagyok. Tegnap, azaz ma is hajnali háromkor aludtam el a hülye biosz témazáró miatt! Ahh, pedig megkérhettem volna Sugát, hogy segítsen, de mostanság inkább a pasijával van. Chh, pasi... A nagy nőcsábásznak barátja van! El sem hiszem. Aish, fel kéne kelni, mert Youngjae már lerángatta rólam a takarót és kinyitotta az ablakot, én meg megfagyok!
- Youngjae-ah, mennyi időnk van beérni? - néztem rá álmosan dideregve abban az egy szál alsóban, amit felvettem aludni.
-Tíz perced van elkészülni, mert akkorra jön értünk Yugyeom kocsival. Jah és útközben felvesszük Jacksont! - Hahh ez vicces! Ismer és még azt mondja van 10 percem. Yugyeom még kisgyerek, de csak neki van jogsija. Jackson.... huu de utálom azt az embert! Nem is értem minek barátkoznak vele a többiek, vagy egyáltalán én minek vagyok ott ha Ő is ott van? Ahh, mindegy inkább felöltözőm, a suliba meg majd kajálok. Gyorsan felkaptam magamra a fekete feszülős farmeremet, a MAD feliratú pólómat és a fekete Conversemet, majd felvettem a táskám és leszaladtam Chibihez, aki már a reggeli karamellás kávémmal várt.
-Imádlak öcsi, kösz! - mosolyogtam rá, ahogy szoktam. Lassan elkezdtem szürcsölni az életet adó nedűt, ami megadja a lendületet a mindennapjaimhoz. Lehet, hogy túl sokat kávézok, de ha nem akarok bealudni órán, akkor ez szükséges! Mikor az utolsó kortyot ittam, dudálást hallottam kintről. Ezt a hangot bárhol felismerem. A jó öreg Daewoo, amit nem más, mint Kim Yugyeom vezet. Sok jó emlékem fűz ahhoz a kék "tragacshoz". Például mikor elmentünk megnézni a Han-folyót, de a járgány lerobbant az autópálya közepén, ezzel megvédve minket egy tömeg karamboltól. Kemény 1 perc választott el a haláltól. Ha kicsit később adja be a kulcsot a kocsi, akkor én most nem ülnék legjobb barátom mellett vigyorogva.
Tudom, hogy sokkal fiatalabb nálam, de ezerszer megértőbb, mint idősebb barátaim. Talán épp ezért Ő a legjobb haverom. Imádom Gyeommiet, néha olyan -sőt mindig- mintha a második kisöcsém lenne. Youngjae is így tekint rá, ezért mi hárman nagyon sokat vagyunk együtt. Persze, ha csak ketten vagyunk sincs baj a hangulattal, sőt! Yugie szinte minden napját nálunk tölti. Már azon sem lepődnék meg, ha hozzánk költözne. Mellesleg ezzel semmi baj nem is lenne, mivel Youngjaeval ketten lakunk egy négy szobás, két emeletes házban. Gyeommie tuti elférne.
Gondolat menetemet egy ismerős nevetés szakította meg, amire csúfos grimmasszal az arcomon fordultam a hang tulajdonosa felé. Jackson Wang... Csak őt ne! Mért kell már megint mellém ülnie? Irritál már az is hogy lélegzik! De, hogy ezt mind mellettem teszi azzal ki tudna kergetni a világból! Hát hogy képzeli, hogy lélegzik??? Tudom, hogy amúgy jófej... De én nem bírom elviselni, amiért általában meg is kapom a lecseszésem, mert Jacksonnak rosszul esik... Még hogy rosszul esik neki! Inkább felidegesít és kiröhög amiért nem merem megverni, de érzem, hogy ennek lassan itt van az ideje. Jackson alapból mindenkivel jófej, sőt régen velem is az volt, csak hogy egyszer egy bulin "véletlenül" engem ütött meg egy másik csávó helyett persze azóta, bocsánatot kért, de nekem négyszemközt elmondta, hogy direkt volt. Azóta olyan szinten meggyűlöltem a mindennapos köcsögöskedéseit és beszólásait hogy már magát Jackset is utálom. Régen még sírtam is, ha betalált egy beszólásával. Tudom, hogy nem kéne pont miatta sírnom, de nem bírtam elviselni, hogy pont engem aki általában meg se szólal, utál.
