Miraculous Ladybug - Különös találkozás

3/4. rész - Hogy te kivoltál?! pt.2

---Adrien szemszöge---

Mikor mi kiraktuk a lányokat akkor felvettük utunkat a 'házunk, felé, mégha azt háznak is tudom nevezni...Bár inkább villa... Na mindegy. Elindultunk, én még mindig egy nagy mosollyal számon, azok után ami a kocsiban történt. Úgy látszik megint Marinettéknél leszek de most egy éjszakát töltök nálluk, a bátyámmal, Marinette nővérével és persze Marinettel. Most hogy eszembe jut, Marinette családja egy pékséget vezet nem? Akkor talán megint megkinálnak minket süteménnyel. BINGO! Édes kis sütemények egy kis tálcán. Észre sem vettem hogy a bátyám Félix mondja a nevemet egy kis váll rázás mellett.

"Adrien..."

"..."

"Adrien. "

"..."

"Adrien! "

"..."

"Adrien!! " Félix szinte üvöltötte a fülembe miközben rázta a vállamat. Én kipattantam az édes kis sütemények világából majd ránéztem a bátyámra.

"Mi-...Tessék? Mit mondtál bocs nem figyeltem...He..He..." Kicsit elnevettem magam a frusztrált állásomban miközben vakartam a nyakamat az egyik kezemmel.

"Minden rendben? Én itt beszélek hozzád, te pedig egy teljesen más világban kóvályogsz. " Félix kérdezte visszaülve helyére. Én ránéztem majd megráztam fejemet jelezve hogy nincs semmi gond. Félix felvonta egyik szemöldökét majd elkezdett nevetni. Most én néztem rá.

Félix csak nevetett tovább majd rámutatott a szám sarkára. Én belenéztem a tükörbe ami kivolt helyezve a 'kocsiba'. Mikor belenéztem a tükörbe láttam hogy kifojt a nyálam, amikor arra a sok finom ennivalóra gondoltam amit Marinette szülei készítenek. Kicsit elvörösödtem a szégyentől, majd gyorsan letöröltem a szám sarkáról a nyálat. Kínosan envettem magam Félix felé fordulva.

"Bocs..." Félix abbahagyta a nevetést majd Gorilla megállt a 'házunk' elött. Gorilla kinyitotta az ajtót nekünk hogy száljunk ki. Félix felnézett a 'házra' majd sóhajtott egyet.

"Látszik nem sok változott azóta amióta elmentem..." Mondta én ránéztem majd így válaszoltam:

"Nem..." Félix rámnézett majd a vállam köré helyezte egyik karját. Nathalie az ajtóban várt bennünket. Felmentünk a lépcsőn ami az ajtóhoz vezet. Nathalie rám nézett majd Félixre. Félix látván kicsit felfelé görbült a szája.

"Jó téged újra látni Félix. " Félix vissza adta a mosolyt majd így válaszolt:

"Téged is Nathalie. " Nathalie arca vissza változott azzá a hideg, érzelem mentessé majd ránk szólt.

"Apátok bent vár benneteket. " Mi csak bólintottunk majd követtük őt befelé. Bent nem más várt bennünket, minthogy Apánk a lépcső tetejéről néz le szúrós szemeivel. Komolyan kezdem azt hinni hogy már nem is egy ember. Bár eddig sem viselkedett annak...

"Hol voltatok?! Már fél órája itt kellett volna lennetek! Adrien még jó hogy lemondtam a fotózásodat hogy a napot Félixes tölthesd! " Apánk mondta kicsit magasabb hangsúllyal mint ahogy szokott beszélni. Összerándult az arcom a magas és hideg hangjától. Félixen is láttam hogy ő sem erre a fogadtatásra számított.

"Bocsánat Apa, de két barátunkat ledobtuk a házuknál. " Félix mondta. Apánk sóhajtott majd eggyik kezét a homlokára helyezte és elkezdte masszírozni a homlokát.

"Rendben, de ez többet ne forduljon elő mégegyszer. Vagy legalább figyelmeztess előbb mielőtt egy fél órás kerülőt tesztek. Tudod nekem is vannak dolgaim amiket elkezd intéznem. " Mondta. Én és Féix ránéztünk majd majd válaszoltunk: