The Killer

17.rész

Sziasztook! Köszönök mindent! Több mint 700-an vagyunk. Ez hatalmasat jelent nekem!
Luissal még korábban megbeszeléltük hogy a Brington Bárban találkozunk, tehát arra vettem az irányt.  Amikor odaértem láttam, hogy már az ajtóban vár és a telefonját fürkészi.
Odalépek elé, felemeli a tekintetét és egyenesen a szemembe néz. A tekintete komor volt.
-Beszélnünk kell-mondta nekem meg a gyomrom egy egészen pici labdára zsugorodott össze.
-Ööö...rendben- a tekimtetem zavarodott volt és őszintén nem értettem semmit. Megijedtem. De még mennyire.
-Miért mondtad el Hailynek?-Még életemben nem láttam ennyire idegesnek.
-Csak meglátta a telefonom, amikor üzentél...-Kezdtem mentegetőzni, bár nem nagyon tudtam miért fontos ez. Haily az égvilágon senkinek sem mondja el.
-Tökmindegy. Tudja.
-Ki? És mit?-komolyan nem értettem mi folyik körülöttem. Miről beszél Luis?
-Ő! -és ekkor már tudtam miről van szó. Az a Valaki tudja, hogy együtt vagyunk.
-Ez így nem mehet tovább-Luis arca elsötétült és láttam a szemében a csalódottságot. A szememből apró könnyek gördültek, amelyek egyre szaporábban érkeztek.
-Nem-jelentettem ki határozottan-Én...nem veszítelek el újra-zokogtam, miközben megfogta a kezem-Én...nem-próbáltam magabiztosnak mutatni magam-biztosan van más lehetőség, megoldjuk,Ugye? Majd titokban találkozunk vagy ilyesmi.
-Bon-a két kezébe vette az arcom, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek-ha valami bajod lenne azért, mert nem hallgatunk a kérésére én abba belehalnék.
-De... Mi van ha csak blöfföl? Biztosan csak blöfföl- nem láttam tisztán a könnyeimtől. A lehetőség hogy újra elveszítem...Nem.
-Bármi másról lenne szó belemennék,de veled nem kockáztathatok, Bonnie. Ezt az egyet értsd meg-óvatosan megpuszilta a homlokom. Úgy bánt velem, mintha egy porcelán baba lennék, ami bármelyik pillanatban lezuhan és darabokra törik. Tudtam, hogy nem szállhatott vele szembe. De annyira Fájt.
-Megígérem amint ennek vége, minden rendben lesz. Bízz bennem-suttogta és az ajkát az enyémhez nyomta. A csókja édes volt és fájdalmas...-De most, szükségünk van egy kis szünetre. És nem azért, mert nem vagyok biztos a kapcsolatunkban-tette hozzá-azért kell, hogy biztonságban tudjalak, rendben?-ismét megcsókolta a homlokomat, majd a számat. Tudtam, hogy mindent miattam csinált, de szörnyen FÁJT.