A lány a tópartról-Átírás alatt

17

Pár nappal később.

Lenyugodni kezd a helyzet. Alexander utolsó találkozásuk óta nem is jelentkezett. Averynek végre nyugodtan teltek napjai. Ez viszont nem azt jelenti, hogy Alex felhagyott azzal a tervével, hogy Avery megbarátkozzon a gondolattal, miszerint ők nem véletlenül találkoztak és nem csak egy felvonás volt egy regényben az „együtt" töltött napok.

Míg Avery szorgalmasan végzi munkáját a kávézóban, Alexander munkája közben is csak azon agyal, hogy mikor és hol találkozhatna újra Averyvel. Az órájára ránézve, hat órát láttat az óra. Nemsokára lejár Avery műszaka, így inkább el is indul. Pár rövid mondatot elmotyog a munkatársának és elhagyja az üzlethelyiséget. Egyébként, ha erről még nem volt szó biztonsági őrként dolgozik egy plázában.

Az autóba beülve beindítja a motrot és direkt Avery lakása felél kanyarodik.Úgy ahogy van. A munkaruhájában, fáradt arccal. Viszont ezen a fáradt arcon egy ravasz mosoly ül.Az út teljes egészébe az utat mosolyogva figyelte.A társasháztól pár méterre leparkol.Az átjáróhoz érve megvárja míg neki zöldre vált a lámpa és átszalad az úttesten.A főbejárati ajtónál a falnak támaszkodik, és vár.

A busz bekanyarodik az utcába, a megállóba megvárja míg leszállnak az utasok és tovább megy.A hatalmas tömegben Alexander rögtön kiszúrja Avery, aki a táskájával ügyködik.Miután sikerült becipzározni a táskáját nagyobb léptekbe kezd.A bejárati ajtóhoz közel megtorpan. Megdöbbenve áll és nézi a még mindig mosolygó Alexandert.

-Ezt nem hiszem el! Arról volt szó,hogy nem keresel többet!-akadt ki teljesen Avery.

-Ki mondta, hogy téged kereslek?-mondta úgyancsak mosolygósan Alex.

-Az viszont teljesen jó.-nyugszik meg egy pillanatra.

-Egyébként hozzád jöttem, csak akartam valamit kérdezni, és más nem jutott eszembe.-rugaszkodik el a faltól.

-Pedig már kezdtem örülni. Szóval? Miért jöttél?-érdeklődik Avery.

-Többet akarok.-válaszola egyszerűen Alex.

-Ha lehetséges, úgy mondd, hogy én is értsem.-húzza össze szemöldökeit Avery.

-Nem akarom megszakítani a kapcsolatot veled.-von vállat Alex.

-Én meg igen, szóval viszlát!-nyítná az ajtót Avery, de Alex karonragadja meggátolva 'szőkését'. A hirtelen mozdulattól közel kerültek egymáshoz. Igen csak közel. Az arcok között maximum 7 cm lehet. Jó pár percet eltöltenek így, majd mivel Avery zavarba jön eltávolodnak egymástól.

-Szeretném még ezt kiváltani belőled!-mosolyog pimaszul Alexander.

Rettenetesen szégyenlem magam, hogy ilyenkor jelentkzem! Itt az új rész! Remélem tetszik! Ha igen, akkor ne felejts el csillagozni ésbátran írd le véleményed! A rövid tartalomért is bocsi! Puszi!(A helyesírási hibákat kérlek nézzétek el, mert nem az én gépemről írok és teljesen másképp van a billentyűzet!Nálam még mindig nincs net, szóval nem tudom mikor jövők új résszel!)