Változás

Negyedik rész

A maradék 2 nap marha gyorsan eltelt. Kedden este arra eszméltem, hogy talán be kellene pakolni, mert talán nem lenne jó, ha azt az 5 napot, amit az osztálytársaimmal töltök egyetlen ruhában tenném meg. Bepakoltam 3 gatyát, 4 pólót, 2 szoknyát és egy egyberuhát. Gondoltam a vasárnap vásárolt cukiságomat majd holnap reggel veszem fel.
Este 11-ig beszélgettem Dalmával és rájöttem, hogy nem csak én parázok az elkövetkezendő napok miatt. Főleg a 2 új osztálytárs volt az izgalmunk kiváltója. Vajon milyenek lehetnek? Egyáltalán fiúk, lányok vagy esetleg vegyesen? Hasonló lesz-e az érdeklődési körük, mint a miénk vagy teljes mértékben eltérünk-e majd tőlük? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak mindkettőnkben. Aztán Dalma bejelentette, hogy holnap nem akar úgy kinézni, mint a mosott rongy, ezért be is fejeztük a dumálást és húzott aludni.
Én egész éjjel forgolódtam és vártam a reggelt, ami nagyon későn akart megérkezni. Hulla fáradt voltam, de azért kipattantattam az ágyból, gyorsan elkészültem, lementem reggelizni és már indulhattunk is anyummal és hugival a Keletibe, ugyanis a 9:10-essel kellett mennünk.
Mikor odaértünk még se a tanár úr, se pedig Dalma nem volt ott, ezért elmentünk megvenni a jegyemet.
Miután ez is megvolt odaálltunk a 2-es vágányhoz és vártuk a többieket. De ez az idő sem volt unalmas, mert ott volt Petrus és ahol ő ott van, ott nem lehet unalom. A szokásos fogócska helyett most dalfelismerőt játszottunk. Még jó, hogy reggel nem felejtettem el magammal hozni a gitárom, mert Géza bá még azt is kérte, hogy akinek van gitárja és tud is rajta játszani az hozza el, mert szükségük lesz rájuk. Ki is vettem a tokjából és elkezdtem rajta gitározni az egyik kedvenc dalomat a Once upon a December-t. Persze Petra egyből felismerte és együtt énekeltük, amíg meg nem érkezett Dalma és bele nem ugrottam a nyakába. Lassan egy hónapja nem láttam őt, ugyanis kint nyaralt Spanyolországban a szüleivel (a kis mázlista). Szinte alig ismertem fel úgy lebarnult a sok tengerparti napozástól. Mikor elengedtem elkezdtem kérdezősködni és mint mindig most is bőséges választ kaptam barátnőmtől. Sőt néha úgy csapkodott örömétől, hogy engem is majdnem lecsapott :D. Az élménybeszámoló után megjelent Géza tanár úr is, akinek köszöntünk egy "Jó reggelt!"-et és tovább nem is foglalkoztunk vele. Megjött a vonat, így elkezdtem búcsúzkodni anyutól és Petrustól.
- Nekem aztán fogadj szót anyának, mert ha nem teszed megtudom és halálra foglak téged csikizni. - mondtam a hercegnőnek és nyomatékosítás képpen meg is csiklandoztam egy kicsit, mire hangos nevetésben tört ki.
- Jó jó rendben, csak ne csikizz tovább. - mondta még mindig nevetve, majd hirtelen elkomorodott. - De nekem aztán vigyázz azzal a bácsival - mutatott az osztályfőnökömre - nem tetszik nekem. Túl mogorva.
- Petra ilyet nem szabad mondani. -hitetlenkedve nézett anyukám a húgomra, majd felém fordította tekintetét. - Vigyázz magadra Dóri. És ha lehet, akkor kérlek ne csinálj semmi hülyeséget.
- Rendben anyu nem kell féltened, de sajnos a másodikat nem tudom megígérni. - mosolyogtam rá összes fogamat elővillantva. - Na de most már megyek, mert a végén még a vonat nélkülem indul el. Sziasztok! - köszöntem el tőlük, majd elindultam a vonat felé.
- Szia Dodó. Majd csinálj sok fotót és küldd el őket. - kacsintott rám Petrus, mire elnevettem magam és felszálltam a vonatra.
5 perc múlva már indultunk is és előttem állt egy másfél órás út a legjobb barátnőmmel és a legutáltabb tanárommal. Nem volt sok kedvem beszélgetni Géza bával, de ő kezdeményezett és azt meg nem volt pofám visszautasítani, így Dalmával elkezdtünk társalogni vele. Hamar megtaláltuk a közös hangot vele és észre se vettem, de már ott voltunk az állomáson. Idő közben rájöttem, hogy Géza tanár úrral négyszemközt nagyon is jó fej és jó vele beszélgetni. Mielőtt leszálltunk volna azt is elárulta, hogy azért is változtattuk meg az osztály tábor helyszínét Szegedről Egerre, mert a két új osztálytársunk itt él és nem szerette volna, hogy a újaknak egy teljesen ismeretlen környezetbe és egy teljesen ismeretlen közösségbe kelljen belecsöppennijük. Valamint még azt is elmondta, hogy a szülők felajánlották, hogy elvisznek minket a táborhelyre, ezért mi előbb fogjuk őket látni, mint a többiek. Ennek részben örültem, részben pedig féltem. Miközben ez a két érzelem harcolt bennem leszálltunk a vonatról és elkezdtünk keresni a családot, akiket meg is találtunk. Mikor megálltam a szülők előtt, csak akkor szúrtam ki a mögöttük álló két gyereket és mikor a fiúra néztem, szinte elakadt a lélegzetem és a szívem is egy nagyobbat dobbant örömében.

Sziasztok mókuskáim!
Ez lenne itten a következő rész.
Remélem, miután ezt elolvastátok addigra várjátok majd a következő részt. Addig is itt van egy-egy kép Dalmáról és Géza tanár úrról. ;)
Ha tetszett, akkor vote-ozzatok és kommenteljetek. ^w^
Puszillak titeket. 😘😘❤

Kovács Dalma

Szentes Géza tanár úr