Zoomolva -BEFEJEZETT-

Randi.. vagy valami olyasmi

Szokásosan túlagyaltam a dolgokat. 3ra már az utolsó kis ideg vagy mi az agyamban is kiegett. Csodás..
3kor ott várt a suli előtt.. Nem nagyon mertem kimenni,viszont megváratni sem nagyon szerettem volna. Ahhj... Muszáj lesz kimennem.
-Sziaaa-köszöntött,ömm a nem tudom ki
-Szia-köszöntem vissza,nagy nehezen,ugyanis az izgalomtól eléggé korlátozva éreztem magam.
-Milyen napod volt?-kérdezte.
-Hát tulajdonképpen jó,bár lehet nem lett volna,ha te nem segítessz. Amúgy,hogy hívnak?-tudakoltam meg,és feltűnt,hogy egy kicsit sokat beszéltem,mondjuk inkább beszéljünk sokat,minthogy kínos csend legyen.
-Kiss Dávid:) -vigyorgott rám azzal az édes mosolyával..
Ehh mivan veleeem??!!!!!? Milyen szép neve van.
-Ééés eggyel felettem jársz ugye? A 10.-be?-kerdezősködtem.
-Hát igazából 11.-es vagyok,de majdnem ;)-mosolygott..
Miért mosolyog folyton? Ha nem hagyja abba helyben elájulok... waaa♡♡♡♡
-Éés most hazakísersz,vagy hova megyünk?-érdeklődtem meg,mert feltűnt,hogy egyhelyben állunk.
-Hát ha van kedved akkor egy kerülővel hazakísérhetlek..-mondta
-Mehetünk-mosolyodtam el,és már most csodásan éreztem magam.
-Okés-és elindultunk
-Amúgy tudod hol lakunk?-röhögcséltem.
-Nem,de ha minden igaz mindjárt megtudom,kb egy óra múlva-jelentette ki.
-Kérdezhetek néhány dolgot?-vetettem bele magam a dolgok legmélyébe.
-Persze-engedte meg.
-Van barátnőd?-vigyorogtam.
-Huu,de kis cseles-röhögtük el magunkat egyszerre.
-Hehehahahuhu-szakadtunk együtt.
-Amúgy nincsen..-mondta komolyabban.
-Akkor jó mert baromira tetszel!-mondtam ki,hogy miii?
ÉN KOMOLYAN EZTMONDTAM? JÉZUSOM!! HELYBEN ELÁJULOK..MEKKORA EGY BALFÉK VAGYOK. AHHHHHHJ NEMÁÁR. MIÉRT KELL NEKEM MINDENT KIMONDANOM?????!!!?
-Tényleg?-kérdezte mosolyogva
-Hát ömm az izé.. -motyogtam
-Mert nekem is baromira tetszel-jelentette ki.
Majd magához rántott es megcsókolt.. Abban a pillanatban az ütő is megállt bennem.
És csak egymásra néztünk,és..
-Én szeretlek♡♡-súgta a fülembe Dávid.
-Úristen..-sápadtam le.
-Mi a baj?-nézett rám ugyanolyan arccal,mint reggel a suliban.
-Csak nekem még egy fiú sem mondta,hogy szeret..-döbbentem le.
-Pedig én szeretlek-majd egy csókot nyomott a számra és megfogta a kezem.
-Hé!-szóltam oda.
-Hmm?-nézett rám.
-Én is szeretlek♡♡-mondtam ki,és megöleltem.
Sétáltunk egy kis mezőszerűségig,ahol volt egy pad. Beleültetett az ölébe,megcsókolt,megölelt,beszélgettünk,és akkor úgy éreztem senki nem szeretett még annyira,mint ő engem,es senkit sem szerettem annyira,mint őt.
-Ugye szeretsz fotózni?-kérdeztem.
-Imádok. Az a kedvenc hobbim,és majd szeretnék vele komolyabban is foglalkozni-jelentette be
-Jó,mert én rád zoomoltam-mosolyogtam rá
-Jaaj de imádlak-ölelt át.
Aztán elindultunk haza. Egymás kezét fogva baktattunk a házunkhoz,ahol be kellett mutatnom,apuéknak Davidot. OMG. Mi lesz itt...