Londonban kezdődött... [Manu Rios Fanfiction]

~12.rész~

                 Manu szemszöge:

Egész éjjel nem aludtam semmit. Meghalt az apám. Csak úgy elvették tőlem. Ő volt az egyetlen, akivel mindent megbeszéltem. Sok barátom volt, de közülük ő volt egyben a legjobb barátom. De most nincs már köztünk. Soha többet nem láthatom.

Fáj, de nem sírok mert tudom, hogy sokkal szebb élete lesz ott fent.
Csak az bánt, hogy el sem tudtam tőle búcsúzni.

Majd átvészeljük ezt az időszakot. Fel kell dolgozni a történteket és nem arra gondolni, hogy nincs többé velünk. Nem láthatom, nem hallhatom a hangját.
Mert most is itt van köztünk. Tudom.
De nagyon hiányzik.

Reggel adtam Lisa fejére egy puszit, majd felültem az ágy szélére és kinéztem az erkély irányába.
Felálltam, és kimentem. A nap gyönyörűen sütött be a szobámba. Vissza néztem Lisara aki még az igazak álmát aludta. Olyan gyönyörű volt. Azt hiszem szerelmes vagyok.

Majd előre vezettem a tekintetemet, London belvárosába. London nagyon szép hely. De Spanyolország akkor is szebb volt számomra.

Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Jól vagy?- kérdezte Lisa.
-Igen.- mondtam, majd magamhoz húzva megcsókoltam.
-Köszönöm Lisa, hogy itt vagy.
-Nem kell köszönni. Ez természetes.-majd megölelt.
Ezeknek a szép perceknek anyám vetett véget. Az ajtón kopogva bejött, s ki jött az erkélyre, hozzánk. Szemei kisírtak voltak.
Hozzá léptem majd megöleltem.
-Gyertek reggelizni- nézett ránk, majd kifelé vette az irányt.
Felöltöztünk, megreggeliztünk, és haza kísértem Lisat.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet iskolába menni? Szerintem maradj itthon. Nem kell most az iskolai stressz.
-Lehet igazad van, de legalább elterelem a gondolataimat.
-Rendben. Gyere be, amíg elkészülök.- invitált be.
Az előszobába belépve Lisa bátyjával találtam szembe magam, aki nem nézett rám jó szemmel. Ezt Lisa is észrevette, és megfogta kezét és a konyhába vezette.

                   Lisa szemszöge:

-Ne nézz rá így, kérlek.- mondtam tesómnak, aki rosszallóan nézett.
-Csak féltelek. Csak 2 hete ismered, és már nála alszol. Ez normális?
-Igen, normális. Tegnap halt meg az apukája. Ne legyél ilyen ellenszenves mert nem is ismered. Barátkozzatok össze.
Craig csak nagyot sóhajtott és megindult az előszoba felé.
-Sajnálom haver. Részvétem.- mondta, majd kezet fogtak.
Na ezt már szeretem.
Iskolába gyalog mentünk, kézen fogva.
Manun fekete gatya, fekete póló, és egy vékonyabb, fekete kabát volt.
Betoppanva az iskolába, minden tekintet ránk szegeződött.
Manu megszorította a kezemet biztatás képpen, és elkísért az osztálytermünkbe. Az ajtóban egy puszit nyomott a homlokomra, majd elment.
-Úristen Lisa ez mi volt??-szaladt hozzám Beth.
-Kérlek Beth most ne, majd mindent elmesélek.
-Neeem! Most akarom hallani!
Mindent elmondtam neki, az első ottalvóstól a mai napig.
-Istenem. Szegény.- biggyesztette le a száját.
-Igen...
Órák után a kajáldába vettem az irányt.
Manu ott ült a haverjaival egy asztalnál. Mindenki röhögött rajta kívül. Mikor meglátott, felcsillantak szemei és intett, hogy menjek oda.
-Ő itt Lisa, a barátnőm.-mutatott be a barátjainak.
A fiúk nagy tapsviharba kezdtek.
-Sziasztok.- intettem nekik.
Ebéd közben, a fiúk rólam kérdezősködtek, Manu csak csendben ült mellettem, és a kajáját kotorászta.
-Nem vagy éhes?- kérdeztem tőle.
-Nem igazán.
-Menjünk?
-Ha kész vagy, mehetünk.
-Majd otthon eszek.
Házunkhoz érve, egy hosszú csók után  elváltunk egymástól.
-Nem szeretnél bejönni?- fordultam felé. -Jól jönne egy korrepetálás spanyolból.
-Persze, hogy segítek.- lelkesedett.
Szobám ajtaját kinyitotta nekem és ennyit mondott:
-¿Me permite? (Megengedi?)
-¡Muchas gracias! (Nagyon köszönöm)
Spanyolból nem vagyok valami jó, Manu sokat segített.

-Azt nem úgy ejtik.- nevetett ki.
-Hé nem ér kinevetni. Még megbánod.
-Igen Lisa?- húzta fel a szemöldökét.
-Igen.- nevettem fel.

A nap végén elbúcsúzott, és hazament.
-Tényleg jó fej ez a srác.- nyitott be az ajtón Apu.
-Tudom.- pirultam el.

Sziasztok. Itt a következő rész.
Jó olvasást😘