We are in the dark (H.S)

10.~ "Calm" before the storm

Hevességétől és szenvedélyétől, torkomra forr a szó. Hiába nyitom tiltakozásra a számat, egy hangot sem tudok, kikényszeríteni magamból. Forró és puha ajkai vadul járnak a nyakamon, mindenhol nedves csókokat hagyva. Kellemes érzés fut végig rajtam és a karom libabőrös lesz. Megtalálva a gyenge pontomat, finoman harapdálni kezdi, az érzékeny bőrömet. Ezt megunva, szívogatni kezdi a nyakam, egyre durvábban. Kicsit felszisszenek, részben a fájdalomtól, és talán a kéjes érzéstől is, amit Harry vált ki belőlem.

Kezeivel vadul markolja a csuklóimat, és a fejem fölött a falhoz nyomja őket. Ujjait a csuklómról a tenyeremre vezeti és összefűzi az ujjainkat. Térdeivel nagyobb terpeszbe feszíti a lábaimat és közéjük áll. Férfiassága, most még jobban nekem feszül, ékes bizonyítékaként felajzottságának. Harry felmordul, amint megérzi, hogy büszkesége most, még jobban érintkezik a középpontommal. Csípőjét durvábban nekem nyomja, ezzel a falhoz szegezve engem.

Ellenkezni akarok, de ez túl jó ahhoz, hogy tényleg le is állítsam. Egy sóhaj szökik ki a torkomon, amitől Harry, csak jobban felbátorodik és még hevesebb lesz.

Férfiasságával körözni kezd és finoman hozzám dörgölőzik. A szájával egy pillanatra abba hagyja a nyakam csókolgatását és szívogatását. Homlokát az arcomnak dönti, és orrával a nyakamon lévő szívásnyomokat cirógatja. Közben szaporán szedi a levegőt, forró lehelete a járomcsontomnak csapódik. Csípője mozgása nem áll le, egyre szenvedélyesebben dörgölőzik nőiességemhez. Mellkasa az enyémnek préselődik, így érzem szívének szapora dobogását.

Kellemes bizsergés járja át a testem. A gerincemen végig fut a borzongás és libabőrös leszek. Mikor elenged az egyik kezével, már csak egy kézzel fogja le a karjaimat. Szabad kezét a derekamra vezeti. A kellemes érzés azonnal távozik a testemből és csak a szörnyű emlékek bénító áradata marad. Egész testemben megdermedek, és pánikomban zihálni kezdek.

Ő mindig a derekamat szorongatta, és az ujjainak undorító lenyomata mindig ott maradt... A derekamon kellet viselnem a beteges bélyegét...

A szemeimben könnyek gyűlnek és szapora lélegzetvételeim is egyre jobban remegnek. A térdeim reszketni kezdenek és a kezeimet rángatom. Ez pont olyan, mint akkor, nem bírom elviselni az érintését!

Harry, mintha észre sem venné a tiltakozásom, folytatja a derekam markolászását és a szabadulni vágyó kezeim sem engedi el, a lábaimat is terpeszben tartja, azzal hogy közöttük áll, mellkasát is hozzám préseli. Arcát, a nyakamba fúrva pihenteti.

Eközben rajtam pillanatok alatt eluralkodik a pánik. Egyre csak maga alá temet a félelem. A borzalmas emlékképek filmként peregnek le előttem. Hiába homályosítják el szemeim, az arcomon végig csorduló könnyek, a rémségeket ugyanolyan tisztán látom magam előtt. Egyre jobban vergődöm Harry fogásában. Ki kell szabadulnom, nem hagyhatom újra megtörténni!

A félelem felülkerekedik rajtam, és a gyógyulásra vágyó énemet bekergeti, a szorongásaimmal teli, sötét sarokba. Hisztérikus sírásban török ki. Nem érdekel, hogy megfogadtam magamnak, nem sírok többet... Megint miatta sírok, ennyi idő után is tönkre tesz mindent! Az általa okozott borzalmak, árnyékként követnek...

- Kérlek, hagyd abba Trevor! Nem akarom... mindig tiltakoztam, de te csak csináltad tovább! Hagyj békén, megint ezt csinálod! Akaratom ellenére, csak könyörülj meg rajtam! Könyörgöm... Én ezt nem bírom tovább! – sírom hisztérikusan.

Mintha Harry, magához térne, megdermed és leveszi a derekamról a kezét. A csuklóimat szorongató keze sem köt béklyókba már. Hátra lép, így már nem áll a lábaim között, és testével sem szegez a falhoz.

Reszkető testem a földre rogy. Kezeimbe temetem az arcom és arra gondolok, hogy megint be lettem szennyezve. Soha nem tudom lemosni magamról! Remegő végtagokkal kúszom a legközelebbi sarokba és átölelem a térdeim. Könnyeim megállíthatatlanul folynak és kapkodom a levegőt. Homályos szemekkel felpillantok a zavart göndör srácra.

Harry tanácstalanul és rémülten mered rám. Értetlen fejet vágva beletúr a hajába és feszülten felsóhajt. A teste meg van feszülve és a kezeit ökölbe szorítja. Az arca fintorba torzul, fenyegetően lassú léptekkel, elém sétál. Leguggol, és kisé durván megszorítja az államat, hogy ránézzek.

Még guggoló helyzetben is magasabb nálam, így felfele kell billentenem a fejem.

Nem tudok érzelmeket leolvasni az arcáról. Az álla meg van feszülve és az arcvonásai is megkeményedtek. A szemei érzéketlenül világítanak a szoba homályában. Egy pillanatra látok valamit csillanni a szemében, de az gyorsan tova illan.

A kezével, amivel a fejemet tartja, hogy ne tudjak elnézni róla, erősen megszorítja az arcom. Sziszegve az arcomba fújja a levegőt, mielőtt megszólalna. Érzem, hogy bántó szavai az utolsó ütések lesznek, amik padlóra fognak küldeni.

Gonosz vigyorba torzuló ajkait, szóra nyitja.

Siettem vele, ahogyan megígértem! :D A végére Harry megint átment agresszívbe, nem így terveztem, de a következő részben megértitek, miért lett ingerült. Remélem, várjátok a folytatást! :) És abban is bízom, hogy nem érzitek vontatottnak a történet menetét ;)

Ha szeretnéd, hogy folytassam, kérlek nyomj egy vote-ot és kommentelj!

Köszönöm.

~happygirl~