We are in the dark (H.S)

16.~ Harry-part 2

Annyira kezdtek elhatalmasodni rajtam a megfejthetetlen érzéseim, hogy azonnal belekezdtem, a tervem végrehajtásába. Muszáj valamit csinálnom, mert egyre, csak Sky körül forognak a gondolataim. Ki kell vernem a fejemből, amilyen hamar, csak lehet! Gyorsan kirohantam a parkolóba és bepattantam az autómba. Sky házához vezető úton, figyelmen kívül hagytam a sebesség korlátozást.

Az agyam egész végig azon pörgött, mit fogok mondani, miért jelentem meg olyan váratlanul. Kiszállva az autóból az ajtóhoz sétáltam, közben úgy döntöttem, hogy bízok az improvizáló képességeimben. Kopogtam, majd vártam és talán egy kicsit toporogtam is. Meglepetésemre nem Sky nyitott ajtót, hanem egy középkorú férfi.

Peter mosolygós arcával találtam szemben magam. Az apám és Peter, nagyon jó barátok és kollégák voltak régebben. Egészen Peter és Sky anyjának válásáig, az a perszóna megfertőzött minden emberi kapcsolatot maga körül. Azóta, csak néhányszor közösen vacsoráznak, feleségeikkel együtt.

Peter is azonnal felismert, majd beterelt a konyhába. Utána már csak jókedvűen beszélgettünk. Most, hogy tudom, ki Sky apja, nehezebb dolgom van... Legalább a szüleivel nem kell megszerettetnem magam, mivel már eleve kedvelnek. A mostoha anya is kedves, de látszik, hogy eltartott feleség. A Peterrel való beszélgetés közben, folyamatosan mardosott a bűntudat, ugyanis ez a beszélgetés is, csak a tervem része. Most, először éreztem magam rosszul azért, mert rossz szándékok vezetnek. Valami kellemetlen érzés is rám telepedett, Sky hiánya miatt, egyre gyakrabban pillantottam az ajtó irányába. Olyan puha pöcs lettem...

Mikor Sky megérkezett láthatóan nem repesett az örömtől, hogy itt talál. Ez valamiért elszomorított és kicsit összeszorul a mellkasom. Az apja ebből semmit sem vett észre, folyamatosan csak beszélt és nevetett. Pimasz mosollyal az arcomon, fogtam meg Sky combját az asztal alatt. Egész vacsora alatt próbált figyelmen kívül hagyni, valamivel fel kellett hívnom magamra a figyelmét. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy nem velem foglalkozik. Dühösen lecsapta a kezemet a combjáról és evett tovább.

Kisé kelletlenül, de belekezdtem a terv megvalósításának folytatsába, amikor a szüleinek áradoztam arról, hogy Sky milyen különleges lány. Egyelőre úgy nézett ki, hogy megnyertem őket, különösen a mostoha anyját. Mikor azt mondtam Skyról, hogy meg akarom fejteni és egyedi jelenségnek tartom, nem is hazudtam. Csak talán kicsit sok volt a körítés. De sikerrel vettem az akadályt, mivel halvány mosoly jelent meg, a kék hajú lány egyébként szép arcán. Egyszerre öntött el a bűntudat és a melegség...

Sky szobájában elragadtattam magam, a vágy, hogy az enyém legyen, felülkerekedett rajtam. A hajának édes illata, megtöltötte az orrom. Ajkaim a bőrén kalandoztak, most hogy egyszer megízleltem, soha többé nem akarom nélkülözni. Csodálatos teste, minden porcikája hozzám préselődött. Nagy mellei hozzá nyomódtak a mellkasomhoz, és eddig ismeretlen elégedettség töltött el. A birtoklási vágy elhatalmasodott rajtam, mikor kiszívtam a nyakát. De muszáj volt, valahogyan mindenki tudtára adnom, hogy ő kizárólag az enyém. Úgy tűnt Skynak sincs ellenére a dolog, mivel nem szakadt el tőlem. Az, hogy ő is kíván engem, még jobban bepörgetett.

Utána, pillanatok alatt történt minden. Sky bepánikolt és eltaszított magától, közben hisztérikusan magyarázott. Egyedül, a Trevor szót tudtam kivenni, a motyogásából. Azonnal elöntötte a szar az agyamat, hogy más pasi nevét hallom a szájából. Gondolkodás nélkül hordtam el őt mindennek és kiabáltam vele.

Sky még mindig zaklatottan, de megvédte magát és leordított engem. Ekkor jöttem rá, hogy milyen röhejesen viselkedtem. A Sky szájából elhangzott szavak rávilágítottak, hogy milyen instabil lelki világa van és, hogy milyen sok terhet cipel magával. Hatalmas traumán mehetett keresztül, én meg csak az idióta tervemre gondoltam. Félretéve az eredeti tervet, már csak meg akartam vigasztalni az összetört, kék hajú lányt. A szavaiban lévő igazság, csak még jobban rávilágított, hogy rossz, amit csinálok. Látva, hogy a csillogás eltűnt a szeméből, az én szívem is összefacsarodott. Annyira reményvesztettnek és darabjaira törtnek tűnt... Gratulálok magamnak, sikerült megtörnöm és kiölni belőle azt a különleges valamit... A következő, amit sikerült felfognom, hogy az apja behúz nekem egyet és kidob.

Mire sikerült hazakeverednem az én lelki világom is darabokban volt. Sikerült őt megtörnöm és padlóra küldenem, még sem érzek elégedettséget. Inkább csak emésztő bűntudatott és nyomort, meg szenvedést.

Helyre kell hoznom a hibám...

Hello emberek! Sajnálom a sok kimaradást, de visszatértem. Remélem nem utáltatok meg nagyon és még szerettek... :D  A következő rész is, Harry szemszögéből lesz, még az ő néző pontjából történő visszaemlékezését olvashatjátok, pár rész erejéig. :)

Ha tetszett és szeretnéd, hogy folytassam, kérlek nyomj egy vote-ot és kommentelj!

Köszönöm.

~happygirl~