You are mine. {L.S.} |BEFEJEZETT|

You are mine #12

Nem akartam többet kinyitni őket.

De mégis megtettem.

A világosságtól majdnem megvakultam, de pár pislogás után tisztán láttam a hófehér, vakítóan világos szobát, amiben álltam.

Körbenéztem, de sehol sem volt semmi rajtam kívűl.

Magamra néztem.

Fehérben voltam.

Színtiszta fehérben.

Nyugalmat éreztem, és nem jutott eszembe semmi rossz.

Nem éreztem a fájdalom kegyetlen ütéseit, és semmit mást.

Csak megnyugvást.

Ekkor valaki finoman megérintette vállamat.

Odapillantottam és velem szemben Harry állt. Be

Szintén fehérben.

Rám mosolygott, arcán megjelentek aranyos gödröcskéi.

Megfogta a kezemet, kinyílt alattunk egy ajtószerű valami és magával rántva leugrott.

Csak zuhantunk és zuhantunk a semmibe, de legalább Vele voltam. Éreztem a friss levegő finom illatát, körülöttünk madarak szálltak, mindenhol boldogság honolt.

Hirtelen belecsapódtunk a földbe és már csak hatalmas fájdalmat éreztem.

Kipattantak szemeim, az első dolog amit megláttam az pedig a fölém hajoló Harry volt, aki könnyes szemmel nézett engem, majd felkiáltott:

-Felkelt!

Valójában ennyire emlékszem. És arra a bizonyos mondatra, ami akkor jutott eszembe amikor a földbecsapódtam. Észrevettem hogy valaki megfogta kezemet, ezért lassan kinyitottam szemeimet.

-Harry..-suttogtam, mire adott egy óvatos puszit a homlokomra. Nem éreztem hogy bármim fájna, és Harry is velem volt, ezért megörültem hogy csak egy rossz álom volt az egész. Felakartam állni hogy megölelhessem Hazzát, és így is tettem de valami visszarántott. Csövek és valami tűszerű izé ami az egyik erembe volt szúrva. Mi ez?

-Louis nyugi!-simogatta meg az arcomat.

A pilláim egyre nehezebbek lettek, ezért kénytelen voltam becsukni a szememet.

***

Itt lenne a mai napi rész💙
Remélem tetszik, és holnaptól hosszabb részekkel jelentkezem💙
Komi és vote!💙💙