Nem szerethetlek!!!!(befejezett)

2/9.rész

~Az emberek képesek 180 fokos fordulatot venni, amikor a legkevésbé számítasz rá.~

Natsuki szemszöge

Josh oda ment Haruhoz és ki rángatta a konyhából. Egyedül maradtam, ezért kihasználva az alkalmat egyből elkeztem ki menni a konyhából.El kell tűnjek innen mielőtt vissza jönnek. Sietve rohantam az ajtóhoz. Gyorsan fel kaptam egy cipőt és úgy ahogy voltam kirohantam a lakásból. Nem is törődve azzal hogy merre megyek csak futottam valamelyik irányba. Mikor már úgy éreztem hogy elég messze vagyok a háztól lassítottam a tempómon. Ideges voltam, féltem hogy meg találnak és hogy vissza visznek és megint olyanokat csinálnak velem. Mikor már egy kicsit le nyugodtam körbe néztem hogy hol is vagyok. Mikor fel fogtam hogy rohadtul nem abba a városba vagyok amelyikbe kellene lennem akkor teljesen pánikba estem. Szóval ezek a barmok nem csak elraboltak hanem még más városba is hoztak. Mondjuk mit vártam, erre igazán számíthattam volna. Most mégis mihez fogok kezdeni? Azt se tudom hogy hol vagyok. És bármikor meg találhatnak engem. Sírva ültem le a járda szélére.
Nem tudom hogy mi legyen? Mit kellene most csinálnom? Hiányoznak a fiúk. Ez az egész az én hibám. Nekem kellett volna meg halnom, nem nekik. Utálom magamat. De még nincs semmi veszve. Fel álltam és tovább mentem.
Ki kell derítenem hogy hol vagyok!

Már egy jó ideje sétálok, már be is esteledet. Hideg van, mindenem fáj, de ezzel mit sem törődve sétálok tovább. Hírtelen meg akad a tekintetem egy úton ami a táblák szerint a városba vezet. Csak ezzel az volt a gond hogy ez a város az ország másik felébe van. Hogy a francba fogok vissza jutni Nyíregyházától, Keszthelyre? (Szerk. Hirtelen nem tudtam ki találni város nevet ezért az első amiket meg láttam a térképen azokat írtam lexd)
Egyáltalán hogy tudtak idáig elhozni?Ezekkel a gondolatokkal indultam el....
Az út felénél járhattam mikor is hallottam hogy mögöttem jön egy autó. Reflex szerűen ugrottam be egy bokor mögé attól rettegve hogy Haruék lesznek azok. Amikor elhaladt mellettem az autó akkor nagy kő esett le a szívemről. De nem örülhettem sokáig mert az autó hírtelen meg fordult és elindult vissza felé. A félelem csak úgy át járta a testemet mikor észre vettem hogy kik szállnak ki az autóból. Gyorsan fel álltam és elkezdtem befele futni az erdőbe. Hallottam ahogy Josh mondja Harunak hogy hallott valamit. És utána a lépteket ahogy közelítenek felém. Futottam ahogy csak bírtam.
H:-NATSUKI TUDOM HOGY ITT VAGY, GYERE ELŐ NEM FOGUNK BÁNTANI.
Kiabált Haru, de én nem törődve velük csak futottam tovább.

Egyre jobban fáradtam, és ők pedig egyre jobban közelítettek felém. Nagyon félek, nem akarom hogy újra hozzám érjenek. Én csak is Mizukit akarom. Ezekkel a gondolatokkal futottam tovább addig amíg egy kisebb szakadékohoz nem értem. Le néztem és láttam hogy alul egy folyó van.
Nem tudok hova menekülni.....
Hallom ahogy közelednek felém, már nagyon közel vannak. Látom ahogy észre vesznek és elindulnak felém.
Amire fel foghatam hogy mit is csinálok addigra már a szakadék szélén álltam. Láttam az ijedséget a szemükbe.
J:-Natsuki gyere el onnan, hallod ne menj közelebb. Kezdett közelíteni felém Josh. De én csak könnyes szemmel néztem rá. Egy határozott mozdulattal el rugaszkodtam a talajtol.
Hallotam hogy utánam kiabálnak, de már késő volt. Csak zuhantam és zuhantam. Valamiért nem éreztem semmi félelmet, sőt boldog voltam.

Lepergett előttem minden, hogy hogyan ismerkedtem meg Rennel. A szüleimmel való veszekedések na meg a ki beküldések. Mizukival az első csókunk. Joshal való találkozás. Az első szeretkezésünk Mizukival.... Ahogy rajta kapjuk Renéket........
Minden lepergett előttem, a jók egybe a rosszak is.
Miközben zuhantam csak arra tudtam gondolni hogy Mizukiékkal lehetek végre. Hogy újra együtt fogunk nevetni, együtt szórakozunk. Hogy újra csókolhatom és ölelhetem az én egyetlen szerelmemet.
És eljött a vég bele zuhantam a vízbe. Nem is próbálkoztam fel jutni a felszínre... Minek? Nincs értelme élnem ha a szeretteim nincsenek velem! A sötétség egyre jobban hívogatót magához és én be adva a derekamat engedtem neki hogy elragadjon....................

~Harmadik fél szemszöge.~

Sikeresen elfogták azt a két embert aki elrabolt és súlyosan bántalmazta a 20 éves Ichinose Natsukit. A rendőrök még pont időben értek oda a helyszínre amit egy idős favágó adót meg nekik hogy ott látott két férfit amit egy fiatal fiút üldöznek.
A rendőrség azt mondta hogy mikor ki értek a helyszínre a két férfi a szakadék előtt állt és a fiút próbálták vissza rántani aki a nagy félelemben le ugrott onnan
A rendőrök biztosítottak arról minket hogy a fiút sikeresen kimentették és most a helyi kórházba tartják meg figyelés alatt. Kiderült még az is hogy szegény fiút nem csak bántalmazták hanem nemi erőszak áldozatául is eset.
Most jelenleg csak a fiú szülei és az időközben elő kerülő barátai és párja (akiket szint úgy fogságba tartottak. ) tartózkodnak bent nála és reménykednek benne hogy fel fog ébredni a fiú, ugyanis az orvosok szerint a sok erőszak és bántalmazás miatt a fiú szervezete le gyengült és most kómába van, az állapota jelenleg stabil.....
A két bűnözőt 30 év letöltendő büntetésre ítélték. 5 ember elrablásaval és az egyikük bántalmazása miatt.......

A fekete hajú fiú nem bírta tovább hallgatni a tvt ezért ki kapcsolta. Szomorúan és még is vidáman fogta meg szerelme kezét aki még mindig az igazak álmát aludta. Örült annak hogy annyi idő után végre újra láthatta szerelmét. Óvatosan meg fogta a kis kezét és lágy puszit nyomott rá. Az orvosok szerint bármikor fel ébredhet, és ő el határozta magában hogy addig nem megy el innen amíg újra nem láthatja és hallhatja gyönyörű szerelme szemeit és hangját. Már lassan három hete vannak itt a kórházba. Tegnap este érezte ahogy pici és törékeny szerelme meg mozgatja ujját. Az orvosok és ő is jó jelnek vették ugyanis ez azt jelenti hogy bármikor fel ébredhet..

~Mizuki szemszöge~

Ez a két hónap valami borzalmas volt. Egy csomó kigyúrt pasas őrizet minket és ha nem úgy csináltunk valamit amit ők akartak akkor elég szépen el vertek minket.
Viszont egyik nap nagy hangzavarra ébredtünk, fel se tudtunk fogni a fiúkkal hogy mi is történik mert egy csapat rendőr rontot be hozzánk.
Közölték velünk hogy elfogták Haruékat és Natsuki is biztonságban van már egy kórházba.
Mikor fel fogtam hogy végre újra láthatom az én pici hercegnőmet könnyek gyűltek a szemembe.

A kórházba egyből Natsuki szobájába mentem. Mikor beléptem a szülei már ott voltak. Természetesen már elmondunk nekik hogy együtt vagyunk amit egész jól fogatak. Szóval ahogy beléptem a szobába egyből meg ölegettek és tuttomra adták hogy nagyon örülnek neki hogy jól vagyok...
Amikor meg láttam Natsukit össze szorult a mellkasom. Mindenről tudtam hogy azok a szemetek mit csináltak vele. A rendőrök mindent el mondtak.

És most itt ülök és várom hogy a szerelmem fel ébredjen. Az orvosok szerint bármikor fel ébredhet. Azt szeretném hogy az én arcomat lássa meg elsőnek mikor fel ébred....

Már csukodtak le a szemeim mikor is nyüsszögés csapta meg a fülemet. Rá néztem Natsukira aki épp nyitogadta ki a szemeit.

Én:- Hercegnő. Suttogtam. Láttam ahogy rám vezeti a tekintetét................

Sziasztok remélem tetszett az új rész! A kövi rész nem tudom hogy mikor hozom de meg próbálom minél előbb...

Puszi mindenkinek köszönöm hogy el olvastátok by:~Merciii. 😘😘😘😘😘😘😘