BAD BOY || Fanfiction

•Chapter 18•

^Jin szemszöge^

... Nem akarom elhinni, amit látok! ... De nem is érdekel! ... [...] ... Idegesen elindultam volna feléjük...

-... Ne máár!! ...-futott el Hye Min nevetve Lee elől...

-Úgyis megvagy! ...-nevetve rohant utánna...

... Pár perc futkározás után megálltak mindketten... Majd Lee közelebb lépett hozzá, majd kezét arcára helyezte... [...] ... Mérgembe feléjük indultam... És leszedtem róla...

-Azt ajánlom, fogd vissza magad! ...-mérgesen kiáltottam el magam, majd mindketten rám figyeltek...

Hye Min elindult volna, de karjánál fogva kaptam el...

-... Tulajdonképpen mit fogsz tenni?? ... Nem volt neked elég, hogy Hye Min érzéseivel játszol?? ... Nem látod, hogy miattad szenved?? ...-kérdezte idegesen...-Ja és még valami, engedd el! ...-a végét már halkan mondta...

... Idegemben a padba vertem kezem és elmentem a helyszínről! ...

^Hye Min szemszöge^

Mi volt ez az egész?? ... Egyébként is mit keresett itt?? ... [...] ... Megint jött elrontani a kedvem?? ... Tökély! ... Akkor ez máris sikerült! ...

-Megsérültél?? ...-kérdezte fejét oldalra pillantotta, hogy rám nézzen...

-Ugyan, hiszen csak megfogta a kezem! ... Nem bántott! ...-nyugtattam meg...

-Biztos?? ...-kérdezte aggódóan...

-Hazudtam neked valaha?? ...-kérdeztem...

-... Biztosra akarom tudni! ...-kérte és felém fordult...

-... Bocsánat, de haza kell mennem! ...-mondtam lehangolva...

-Hazakísérhetlek?? ...-kérdezte...

-Most... Inkább egyedül mennék! ... De azért köszönöm! ...-megöleltem, amit viszonzott is és elindultam hazafelé...

... Teljesen egyedül! ... [...] ... Jin háza felé igyekeztem, hogy kérdőre vonjam, mégis mi volt ez?? ... [...] ... Már az ajtó előtt állok, amikor bekopogtattam... Hyona nyitott ajtót és úgy láttam boldog, mert megölelt...

-Ki az Hyona?? ...-kérdezte egy hang...

-Hye Min az! ...-indult beljebb a nevemet kiáltva, de persze engem meg húzott maga után...-Hye Min! ... Mondanom kell valamit! ... Először is, bocsánatot akarok kérni a viselkedésemért! ... Nem akartalak megbántani, szeretném, ha továbbra is vigyáznál rám! ... Megígérem, jó leszek! ...-szívére tette kezét...

-Ugyan! ... Nincs miért kérned! ... Hiszen... Én voltam a mindennek az elrontója! ...-mosolyogva nyugtattam...

... Sikerült az arcára mosolyt csalnom és ismét átölelt...

-Jin fent van a szobájába! ... Vele is meg kell beszélned! ...-mondta ki, az orromra kikötve...

-Akkor.... Nem baj, ha most négyszemközt beszélek vele?? ...-kérdeztem, mire bólogatott...

... A lépcsőhöz igyekeztem, majd úgy fel a szobájába... Mérges voltam, mégis mire volt ez jó??? ... Ha ezzel ismét belém tud kötni, akkor nagyon is tévedett! ... [...] ... Már meg is érkeztem és a zárt ajtón kopogtattam volna, de kinyitotta az ajtót és egy mérgelődős mosoly ült az arcán! ...

-A tubica eltévedt?? ...-kérdezte az ajtófélfának dőlve...

-Bár az történt volna! ... De beszélni jöttem! ...-mondtam ki halál nyugodtan...

-És a kis Lee-vel?? ... Tulajdonképpen mi a fene bajod van?? ...-kérdezte mérgesen...

-Nekem mi a bajom?? ... Inkább ezt én kérdezhetném tőled!! ...-emeltem meg a hangom, mire kuncogni kezdett...

-Inkább kerülj beljebb! ...-mondta elfordulva és maga után húzva...

... Bezárta az ajtó és nyomban az asztalhoz szorított, ahol kezeit rajta pihentette és végig a szemembe nézett... 

-Nem sikerült a randid Lee-vel?? ...-kérdezte ismét perverz vigyorával....

-Nem randiztam vele, ráadásul is... Mi közöd lenne hozzá?? ...-kérdeztem elcsuklott hangnembe...

-Nagyon is sok, tubicám! ...-felelte hirtelen, miközben hangja egyre mélyült...

-Nem igen hiszem! ...-mondtam ki fejemet rázva...

-Pedig ez így van! ...-egyik kezével hátra simította a szemembe lógó tincsemet, én pedig elkaptam a fejem...

-Ne érj hozzám! ...-húztam a számat...

-... Bocsánat, de parancsot nem teljesítek! ...-mosolyra húzta ismét a száját...

-Nem parancsként adtam, hanem utasításként! ...-mérgelődő mosollyal körítettem...

-Mégis parancsnak hangzott, tubicám! ...-hangja egyre halkabbá vált és testével egyre közelebb húzta magát...

... Engem felültetett az asztalra és hirtelen ajkaimra tapadt... Lassú mozgásba kezdett, amit nem hagytam, de ragaszkodott hozzá, hogy viszonozzam... És... Voltam olyan idióta, hogy engedjem neki! ... De mégis szeretem! ... Túlságosan is... Kezével fejemet tartja, hogy ne húzzam el... Nem is szándékoztam, így keze után kaptam és leszedtem magamról, de közben nem váltam el tőle... Egyre vadabban falta ajkam és derekamra kapott... Elválltam hirtelen tőle...

-Nem! ...-mondtam ki erélyesen...

Értetlen fejjel nézett rám, mégis mire értem??  ... Leszálltam az asztalról is és elmentem.. Lementem a lépcsőn és ismételten Hyonával találkoztam, aki éppen ebédelt...

-Megbeszéltétek??-közelebb mentem hozzá....

-Igen! ... Mindent! ...-nyugtattam, de ezt nem teljesen...

-Örülök! ... Úgyhogy, minden szombaton rád vagyok bízva! ...-szorosan magához ölelt, aminek örültem, de nem igazán...

-Igen! ...-mondtam ki a nagyon nagy hazugságot..